| Interjúk : Kucsera Gábor és Kucsera-Tápai Szabina: Előbb szappanopera, aztán család |
Kucsera Gábor és Kucsera-Tápai Szabina: Előbb szappanopera, aztán család
2013.09.06. 19:50
Nem sokáig áll már egy-egyre a családon belüli „párbaj”, hiszen várhatóan október közepén érkezik Kucsera Gábor és felesége, Kucsera-Tápai Szabina első gyermeke, Bence, ezzel pedig a Fradi-érzelműek kerülnek többségbe a familiában. Pontosabban így gondolja a leendő apa, aki már most biztosra veszi, együtt járnak majd meccsekre a fiával, eszerint pedig kétségkívül őt is hamar elkapja a zöld-fehér láz. A gyermekvárásról, sportról, kapcsolatuk kialakulásáról és természetesen a fradizmusról is vallott a házaspár.
„Sokféle fagyi van, látod szívem?” – hívta fel kedvese figyelmét a világbajnok kajakos, amikor az egyik városligeti kávézó étlapját fürkészték. „Rengeteg édességet és főleg fagyit eszem most, hogy terhes vagyok” – adott nevetve felvilágosítást a gyönyörű váci kézilabdázó a neki címzett felhívás okáról, ám végül desszert nélkül kezdtek felváltva mesélni az előttük álló kihívásokról.
„Nagyon várjuk Bencét, és abszolút nem izgulunk. Bár engem már rémisztgetnek a szüléssel kapcsolatban, de szerintem majd csak akkor leszek ideges.” Gábor is hasonló véleményen van, ugyanakkor „hatalmas empátiával” megjegyezte: „Izgulnia csak Szabynak kell, én pedig várom azt a napot, hogy jó tejfakasztó bulit tarthassunk a barátokkal. Az apaság miatt nem stresszelek, nem készülök rá, szerintem erre nem is lehet. Nem tudjuk még elképzelni, hogy milyen lesz az életünk, mert próbáljuk majd ugyanúgy élni, mint most, bár sokak szerint ez nem fog menni.”
Az is kérdéses, hogy fér majd meg egymás mellett az élsport és a gyereknevelés anélkül, hogy bármelyik is csorbát szenvedjen. „Vissza szeretnék térni” – adott egyértelmű választ Szabina. „Úgy állapodtam meg a klubbal, hogy a következő nyári felkészülést megpróbálom a csapattal elkezdeni, de majd az idő alakítja. Ha megy a gyereknevelés mellett a kézilabda, akkor megy, ha nem, akkor pedig nem, de most úgy tervezem, hogy menni fog. Sokan visszatérnek szülés után, és mindig jó formában vannak, az biztos, hogy feltöltődve fogom újrakezdeni, ennyi szünetem még sosem volt az életemben.” Férje is úgy számol, tökéletesen megfér majd az apaság és a sport egymás mellett, mire legközelebb edzőtáborba kell utaznia, már féléves lesz a gyerkőc, addigra kialakul az életvitelük, és egyébként a nagyszülők is segítségre készek, nagyon várják már a trónörököst.
Ha már a nagyszülőknél tartunk, ritkán tapasztalható szerepet játszottak a pár második egymásra találásában. Azonban előbb, a kronológia kedvéért, ismerjük meg, hogyan is kezdődött a „love story.” „2007 telén mindketten Tatán edzőtáboroztunk, ott jöttünk össze először, de az az időszak csak egy szappanopera volt, lezártuk, majd talán egyszer könyvet írunk róla…” – idézte fel Szabina a történteket széles vigyorral az arcán. Érdemes megjegyezni, a mosolygás, a nevetés, mint „kötelező elem” volt jelen a beszélgetés alatt. Úgy „húzták”, piszkálták egymást, ahogy azt csak a szerelmesek tudják, hogy aztán minden kis vicces csipkelődésért egy puszi jelenthesse a békepipát.
„Tavaly júniusban kezdtünk beszélgetni ismét” – folytatta még a feleség. „Előtte három évig abszolút nem beszéltünk, ugyanakkor a szüleivel tartottam a kapcsolatot. Látták, hogy nem jó nekünk egymás nélkül, kicsit becsepegtettek ide is, oda is, mondhatni eldöntötték a sorsunkat.”
Egy éve tart csupán a felújított kapcsolat, ugyanakkor nem a véletlen műve, hogy immár házasok, és első gyermeküket várják, hiszen Gábor pontosan így kalkulált. „Volt egy másfél órás beszélgetésem az anyósommal. Ott elmondtam neki, hogy ha jól megy minden, télen megkérem a lánya kezét, aztán esküvő, gyerek, család. Nem hitték el, mondták, hogy >>Gabika, ugyan már, majd ha megkomolyodsz<<, de én tudtam, hogy így lesz. Részben Szabynak köszönhető, hogy lehiggadtam, másfelől a sportba is vissza akartam találni, mert sajnos semmi alázat sem volt bennem a sport iránt, csak buli buli hátán, de ez már megszűnt. Régóta vágyom rá, hogy legyen gyerekem, megtaláltam a párom, úgy voltam vele, minek várjak tovább?!”
Bár valószínűleg arra alkalmas géneket örököl Bence, a szülők nem erőltetik majd neki a sportolást, csupán azt szeretnék, hogy azt csinálja, amiben jól érzi magát, nem baj, ha inkább tanulni akar, csak ne kallódjon el. „Remélem, olyan lesz, mint az apja, nem szeretném, hogy „tutyimutyi” legyen. Majd együtt járnak csajozni, apa addigra nem lesz ilyen sármos, csak szedi a lepattanókat…” – bökött oda egyet Szabina, persze a válaszra sem kellett várni. „Dehogynem, olyan vagyok, mint a jó bor.”
Ha Bence mégis sportoló lesz, akkor sem fogadhatunk előre arra, melyik sportágat választja, elég csupán apja pályafutásába belepillantani. „Szinte minden sportot kipróbáltam, úsztam, fociztam, vízilabdáztam a Fradiban, kosaraztam is, aztán a szomszédom hívott le kajakozni, és döntenem kellett.” „Ha a vízipólót választod, pár karika lenne rajtad, nem? – vágott közbe Szaby. „Meg milyen csajaim lehettek volna…” – sopánkodott „szegény” Gábor. „Na, szívem, azért így sem sajnállak, volt itt elég csaj.” Az elmaradhatatlan röhögés után komolyabban folytatta ismét Kucsera: „Szóval a kajak-kenu megtetszett, és megmaradtam itt. Csak az olimpiai érem hiányzik a pályafutásomból, az viszont nagyon, mindent megteszek azért, hogy Rióban sikerüljön.”
Noha Kucsera Gábor csak 2011 óta a Ferencváros igazolt kajakosa, a sosem titkolt zöld-fehér szenvedélye sokkal régebbről származik. „Nagyon bíztam benne, hogy a pályafutásom alatt még lesz Fradi, és akkor nem is kérdés, hogy jövök. Burokban szívtam magamba a fradizmust, hiszen édesanyám Ferencvárosban nőtt fel, igaz, nem volt a családban senki nagy meccsre járó, mégsem volt kérdés sosem, hogy kinek szurkoljak, nekem csak a Fradi!”
Naivan tettem fel a kérdést, ő azért fiatalon járta-e a stadionokat. „Én még mindig fiatal vagyok… Egy-két éve még a kerítésen lógtam, most már Szabyval nem lehet, a családi szektorba járunk. Volt olyan év korábban, amikor vidéken is ott voltam minden mérkőzésen. Ha itthon vagyok, akkor Fradi-Újpestet nem hagyok ki, az szent és sérthetetlen. Egyszer megesett, amikor vonultunk a tömeggel, hogy mondogatták, >>itt a Kucsera<<. Erre odajött hozzám az egyik rendőrezredes, hogy legyek olyan szíves, tereljem a tömeget a pálya felé, ne legyen balhé. Aztán a városkapunál volt egy kisebb összetűzés, de nyugodtan lezajlott minden, komoly rendbontás nélkül.”
És, hogy mi történik akkor, ha felesége épp imádott csapata ellen lép pályára? Zárásképp erre is válaszolt, méghozzá gondolkodás nélkül, természetesen kis piszkálódással, csak ahogy megszokhattuk Szabinától és Gábortól. „Pont nem voltam itthon legutóbb, de mondtam Szabynak, ha megyek, akkor sajnos a Fradi-szektorba… Tapsolok ha ő gólt lő, de hajrá Fradi! Valahogy kihúzzuk ezeket a mérkőzéseket, egy évben szerencsére csak két Fradi-Vác van. A legjobb az lenne, ha az FTC-ben játszana, én nagyon örülnék neki. Nekem mindegy, ha labdaszedőnek jönne, még akkor is, csak lenne egy zöld-fehér mez, Tápai felirattal…” Ilyen cél azonban egyelőre nem fogalmazódott meg felesége fejében, hiszen jól érzi magát klubjánál. Illetve ennyire még nem tervez előre, ami biztosnak tűnik, a következő egy évet kizárólag a családra, Gáborra és a kis Bencére fordítja.
Forrás: Zöld és fehér magazin/Schleinig Ádám
|
