Több is. Egyrészt megbeszéltük Sári Nándival, hogy nem forgácsoljuk szét a szezont. Az elmúlt években minden egyes versenyen próbáltunk a topon lenni, de az idén úgy döntöttem, hogy a válogatón, az Európa-bajnokságon és a világbajnokságon szeretném a csúcsformát hozni. Talán ezért sem tudtam fejben ott lenni a szolnoki versenyen. És bár rosszul esett, hogy kikaptam, úgy hiszem, nem kell keseregni azért, amiről lélekben talán már az elején lemondtam. Vasárnap az 500 méterrel azért kárpótoltam magam. Lujzikával régi önmagunkat idéztük, pedig ez volt az első pályánk és ebben a szezonban eddig egyszer ültünk össze az edzésen. Most már várom a szegedi Világkupát, ahol nem akarok lebőgni. Jó lenne a dobogót közelebbről is szemügyre venni. Egy kis bökkenő azért van. Az allergiám. A múlt héten úgy belobbantam, hogy szerdán kórházi kivizsgálásra kellett mennem. Huszonhárom dolgot teszteltek rajtam, mind a huszonháromra allergiás voltam. A legfőbb ellenségem most a fű, amire több erős gyógyszert is felírtak, s amelyektől álmos, nyomott és kedvetlen vagyok.

De azért jó dolgok is történtek velem! Nagy álmom teljesült azzal, hogy a Fradi-Újpest rangadón én végezhettem el a kezdőrúgást. Fantasztikus volt! És jól esett az is, hogy a minap a családommal tölthettem el egy közös estét. A nővérem születésnapját ünnepeltük a Trófea étteremben: volt meglepi torta és babáztam is egy kicsit. A nővérem kisfia, Levi két éves és nagyon szeretek vele játszani. Igaz, a keresztlányaimmal ellentétben ő erősen anyás típus. Szóvá is tettem ezt az ünnepségen, de aztán magamba szálltam. Mert én a mai napig erősen anyás típus vagyok. De azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül…