– Elég nagy vargabetűt írt le, hogy visszakerüljön Kőbányára, pontosabban a Kőbánya SC-hez.

– Igen, valóban. Én itt születtem, a Vaspálya utcában nőttem fel. A Kápolna téri Általános Iskolába jártam. Aztán később Rákoshegyre kerültem. De talán nem erre gondolt… Tényleg, több egyesületet is megjártam, és az előző klubomtól, a Honvédtól sem jöttem volna el, ha nincs ott az a belső viszály. De az edzőmet, Sári Nándort „kigolyózták” onnan, és mivel nekem ő sokat jelent, jöttem vele én is. A KSC úszóedzője, Turi György javasolta, hogy próbáljuk megfűzni a kőbányaiakat, hátha befogadnak. Mivel akartak kajak-kenu szakosztályt indítani, itt maradtunk.

– Jobb itt?

– Más a helyzet. Itt sokkal nyugisabb a légkör. A Honvédba szinte mindenünk megvolt, például saját vízitelep. Itt most nincs. De úgy néz ki, hogy a szövetség Gubacsi-hídnál lévő telepén a szakosztálynak lesz saját bázisa. Ez azért bíztató.

– Ahogy láttam, elég szerény a környezet.

– De, ha ilyen helyen gyakorol valaki, akkor nincs meg az a veszély, hogy elkényelmesedik. A jóhoz, a luxuskörülményekhez hamar hozzá lehet szokni, viszont akkor mindenki elmegy melletted. De környezet ide vagy oda, a Nándi amúgy sem engedné, hogy Kammerer Zolival elpuhuljunk.

– A mesterrel baráti a viszony, vagy azért megvan a három lépés távolság?

– Egészséges edző-sportoló viszony van közöttünk. Én nagyon kedvelem, remek ember. Tudja, mikor kell a versenyzőt cseszegetni vagy éppen dicsérni. De nem csak szakmai, hanem magánéletbeli dolgokat is bármikor meg lehet vele beszélni. Persze, nagy a tekintélye is. Ennek ellenére olykor kinyilvánítjuk, ami nem teszik. Ilyenkor mondja, hogy akkor lehet összepakolni, és új edzőt keresni.

– Gyorsan egy hullámhosszra kerültek, hiszen aránylag rövid ideje dolgoznak együtt.

– A 2004-es Európa-bajnokság előtt az ő közbenjárására lettem a kajaknégyes tagja. Aztán az Eb és az olimpiai válogató után összevesztem a korábbi edzőmmel, és megkerestem a Nándit, hogy mit szólna ahhoz, ha nála folytatnám. Mondta, részéről nincs akadály. Na, azóta jönnek is az eredmények.

– Kicsit térjünk vissza az „ősidőkhöz”. Az az eminens, vagy az a rosszalkodó fajta gyerek volt a Kápolna téri suliban?

– Ami érdekelt, azt megjegyeztem, ami nem, arra oda se figyeltem. Alapjában véve lusta voltam. Néhány napja jártam az iskolában, hát elég furán éreztem magam. Visszagondoltam, hogy ide jártam minden nap. Nézegettem a régi képeket, kicsit elmerengtem.

– Régi ismerősökkel is találkozott?

– Akkor éppen nem, de azon a kajakbemutatón, amelyiken a kőbányai tanárok is részt vettek, találkoztam két korábbi testnevelő tanárommal, Ica nénivel és Kati nénivel. Ha jól tudom, rajtuk kívül az egykori történelem, valamint az irodalom tanárom dolgozik még ott. Meg most derült ki, hogy annak idején Őcsi Gáborhoz, a KSC jelenlegi elnökéhez jártam napközistáborba.

– Ha jól veszem ki a szavaiból, szerette azt a közeget, egyáltalán szeretett itt lakni.

– Hát amennyi időt én Kőbányán töltöttem, arra szívesen emlékezem vissza. De nekem a sportolás, az edzések miatt kimaradt az úgynevezett gyerekélet: nem jártam a parkba csavarogni, nem bandáztam a lakótelepen, az utcán, nem rohantam le minden szabad percemben a srácokhoz. Akkoriban bántam nagyon. Pedig megpróbáltam. Beadtam, hogy nem tudok edzésre menni, mert nagyon sok a tanulnivalóm. Gondoltam ez jó kifogás, és lemegyek focizni a haverokkal. Mielőtt indultam volna le, édesapám rám szólt, hogy hova megyek, nem inkább tanulnom kellene-e, ha már emiatt maradtam otthon. Mondta is, hogy na szépen üljek vissza a helyemre. Ennyit a próbálkozásomról. De ma már nem bánom, hogy így alakult. Legalább nem kallódtam el.

– Ha már edzés. Futballozott, kosárlabdázott, vízilabdázott, majd mégis kajakozó lett. Az előző három között még van valami hasonlóság, viszont mindegyiktől elég messze áll a kajak.

– Négyévesen még úsztam is. Úgy volt, hogy úszó leszek, azt mondták, elég jó adottságaim voltak hozzá. Később elmentem focizni, mert focista akartam lenni. De édesapám lejött az egyik tréningre, amelyen pechemre jóformán labdához sem értem, közölte is, hogy jobb, ha azonnal abbahagyom. A Kápolnában kezdtem el kosarazni, a magasságom megvolt hozzá, mellette pólóztam és kajakoztam is. Majd csak kiderül, hogy melyikbe leszek jó, alapon. A kosárlabda annyira jól ment, hogy a kilencvenes évek akkori legjobb magyar csapata, a Danone- Honvéd le is akart igazolni. Mégis a kajak mellett maradtam. Az eredmények azért igazolják, hogy jól döntöttem. Persze néha eljátszom a gondolattal: mire vittem volna a vízilabdában, ebben a mai jó magyar vízilabdában.

– Azért csak nem nyugszik, ragaszkodik a csapatsporthoz. És most nem arra célzok, hogy Kammerer és ön kvázi egy csapat, hanem arra, hogy jégkorongozik is.

– De ez is a kajak szolgálatába van állítva. Ugyanis remek állóképességet lehet ebben szerezni. Kiskoromban koriztam, de az egészen más volt. Felnőttfejjel vettem felszerelést, elkezdtem játszani. Kívülről könnyűnek tűnt. De belül rettenetesen nehéz. Amikor az egymás közötti meccs megy, egy óra után kivétel nélkül mindenki a kapuba akar állni. Arra feltétlenül jó, hogy változatosságot jelent a téli időszak monoton tréningjei után, s mint említettem az állóképességet is lehet fokozni. Ugyanis egy ezer méteres versenyen nem az erő, hanem a technika és az állóképesség számít.

– Ugye most kezdték a közvetlen olimpiai felkészülést?

– Igen. Három héten át napi egy edzés, hol vízi, hol futás, hol erősítés. Utána napi két edzés lesz. Aztán edzőtáborból edzőtáborba, Győr, Tata, majd az ünnepek után januárban sífutó edzőtábor. Megállás nélkül ez lesz egészen az olimpiáig. De nem készülünk külön erre, a program minden évben szinte ugyanaz. Ezt az időszakot nem is akarom úgy nézni, hogy most olimpia jön. Hanem úgy, hogy egy „egyszerű” világbajnokság, vagy Eb lesz.

– Ha már így külön nem hangol Pekingre, a frizurája legalább egyedi lesz?

– Ezt, hogy érti?

– Úgy, hogy a tavalyi szegedi vébén elég furán festett azzal a vöröses taréjjal… Gondolom minden világversenyhez dukál egy külön hajköltemény.

– Már értem. Van egy jó értelemben vett idióta fodrászbarátom. Hagyom, hogy azt csináljon a hajammal, amit akar. Szeret is alkotni. Állandóan bújja szakirodalmat, nézegeti, hogy a világban mi a trend. Ő viszont már most készül az olimpiára, megígérte, hogy valami minden eddiginél különlegesebb frizurát készít...