A két méter magas, 97 kilós jóképű fiatalember augusztusban a zágrábi világbajnokság idején (augusztus 27.) ünnepli a 23. születésnapját. Tavaly tagja volt az 500 méteren aranyérmes négyesnek a felnőttek Európa-bajnokságán, de a korosztályos világversenyeken is többször állhatott a dobogó tetejére. Nagy célja, hogy a pekingi olimpián K-1 1000 méteren ö üljön a magyar hajóban.

- Semmi különös nem történt, igazság szerint nem számítottam erre a győzelemre, még a felkészülés elejénél tartunk, időre is alig-alig mentünk. Úgy érzem, egy jó hétvégét fogtam ki, de mindennek nem tulajdonítok különösebb jelentőséget, mert a válogató még messze van.

- Nincs az olyan messze, mindössze négy hét.
- Igaz, de addig még nagyon sok minden történhet, sérülés, formahanyatlás... Ha át tudom menteni a formámat, akkor minden rendben lesz.

- Az edzője Sári Nándor hogyan értékelt?
- Örül a győzelmeknek, de azért nem vitte túlzásba a dicséretet. Az 1000 páros után az ünneplés helyett például rögtön elküldött, hogy lapátolgassak még egyedül..., mert szerinte nem eveztem jól, úgyhogy próbál a földön tartani, hogy nehogy elszálljak.

- Olimpiai bajnokok egész sorával készül együtt: Kammererrel, Storcczal, Horváth Gáborral: egy élsportoló egy ilyen társaságban azért már a felkészülés alatt is figyeli és tudja, hol tart. Sejtette, hogy mostanság előttük jár?
- Sejtettem, mert a résztávoknál és az időre menéseknél megelőztem őket, de igazság szerint Storcz Botond és Kökény Roland is jól ment a verseny előtt. Tőlük jobbat vártam, tartottam is tőlük.

- Melyik most a fő száma?
- Nehéz még erről beszélni, szeretnék ezer egyest menni, nagyon jól ment Rolanddal az ezer és Kammererrel az ötszáz páros is.

- Változott valamit a helyzete a csapatban, a menők esetleg többet ugratják?
- Kamera szokott viccelődni, hogy örül, megtiszteltetés neki, hogy velem ülhet egy hajóban, mindeközben épp a fordítottja az igaz: nekem volt megtiszteltetés vele versenyeznem.

- Azt jól értem, hogy elsősorban az 1000 egyes lebeg a szeme előtt?
- Szeretnék ebben a számban indulni az idei világversenyeken, bár ott motoszkál bennem, hogy nemzetközi szinten ebben a legnehezebb a dobogóra kerülni.

- Ha valaki most hét végén hallott először Kucsera Gáborról, neki hogyan mutatkozna be?
- Huszonhárom éves leszek, a Domino-Honvéd versenyzője vagyok, a Testnevelési egyetemre, sportmenedzser szakra jártam, de a versenyzés miatt most halasztottam. Ez idő szerint a kajakozás került előtérbe, igaz ez korábban is előkelő helyet foglalt el az életemben.

- Előfordult, hogy kilátástalannak látta kajakos jövőjét, hogy valaha is utolérheti Storczot, Kammerert Vereckeit? Kívánta, hogy de jó lenne, ha ők már abbahagynák?
- Kívántam, persze, sokkal egyszerűbb lett volna a dolgom, ha már akár Sydney után abbahagyták volna. Persze Sydneyben, amikor még ifi voltam, nagyon szurkoltam nekik itthonról, és néztem, mennyire messze vagyok tőlük, de arra is gondoltam, mennyire jó lenne ott lenni velük. Végül is most egy álmom teljesült, hogy egy olimpai bajnokkal lehettem egy hajóban, ráadásul még nyerni is tudtunk. Ez elég nagy teher volt a számomra, mert más egy háromszoros olimpiai bajnokkal menni párost, mint egy velem "egyenrangúval". Kicsit nyomasztott ez, de most úgy érzem, maximálisan helytálltam, és a jövőben már könnyedebben veszem ezt a dolgot.

- Még nagyon a szezon elején vagyunk, ám gondolt már arra, hogy ez lehet Kucsera Gábor éve, amikor berobban a felnőttek között?
- Szeretném, ha az én évem lenne, gondolok is rá, de még az elején vagyunk, úgy érzem az állóképességem megfelelő és az ezer egyest szerintem meg fogom tudni csinálni. Jó versenyzőnek tartom magam, a verseny engem mindig feldob és sokkal jobban tudok teljesíteni. Hozzáállásban kell még fejlődnöm, tudatosabbá kell válljak.

- Mi lesz négy hét múlva Szegeden, az első válogatón?
- Remélem, egy olyan hétvége, amilyen most volt Szolnokon.

Forrás: origo.hu