Az idény elején kötőhártya-gyulladás miatt nem tudott tréningezni,majd a válogatóversenyek előtt két lábujja eltörött,a szegedi MOL Világkupa után autóbalesetet szenvedett,a pontevedrai Euróba-bajnokságon pedig vírusos gyomorfertőzéssel szállították kórházba,amelyet két hétig tartó csalánkiütéssel "fejelt meg". No és 2007 megkoronázásaként, az esztendő végén bokaszalag-szakadást szenvedett. A "viharvert" 12 hónapot azonban egyáltalán nem kellett szégyellnie,párjával,Kammerer Zoltánnal ugyanis Euróba-bajnoki aranyérmet, és két világbajnoki bronzérmet vehettek át. Kucsera vallja, sikerült átlendülnie ezen a szerencsétlen időszakon,felállt a padlóról,és nagy tervekkel fut neki a 2008-as idénynek.

- Milyen amikor Kammerer Zoltán kényszeredetten mosolyog?

- Nem jó érzés, de le a kalappal előtte. Kiválóan tud tűrni, bírni, elviselni. Egy kicsit próbára is tette a mi "házasságunkat" ez a 2007-es esztendő, de így utólag azt mondhatom, hogy a pechsorozatom nem távolított el, inkább összekovácsolt minket-mondta az MKB Bank által támogatott Kucsera Gábor.

- Mindig is ilyen peches ember volt?

- Nem tűnt fel nekem. Tavaly kijutott nekem a rosszból, de úgy érzem minden csapást kipipáltam, ennél csak jobb jöhet az idén.

- Mennyire jó?

- Nagyon jó! Ezt már az ausztráliai edzőtáborban megéreztem. Bár az első edzéseken szokatlan volt ismét felvenni a páros ritmusát, később kiváló edzéseket produkáltunk Lujzival.

- Fejlődtek?

- Rengeteget. És ezt erőnlétben, állóképességben érzem a leginkább.

- Egyéb változás?

- Szőke lett a hajam, de ez nem hiszem, hogy sokat előre jelezne az eredményeinket illetően.

- Nos, ha aranyszőke lett..

- Akkor ezer méter. Gondolom arra kíváncsi, melyik számban lehetünk aranyéremre esélyesek. A hosszabbikon. Szeretem az ötszáz métert is, de Rauhe és Wieskötter a táv zsenije. Ezek a német fiúk az ötszáz méterre születtek. Hiába lapátolunk négyszáz méternél negyed-fél hajóval előttük, valahogy mindig képesek robbantani. Amúgy szeretek ellenük versenyezni. Főként akkor, amikor már megnyertük az ezer métert, mert ilyenkor az ötszáz amolyan hab a tortán.

- Olyan élvezettel mondja ezeket a szavakat, hogy szinte már látom, hogy Pekingben egy megnyert ezer méter után ötszázon lubickolnak.

- Nem tagadom, hogy nyerni akarunk ezer méteren.

- Álmodik vele?

- Gyakran elképzelem.

- És ilyenkor mit lát?

- Az egész távot lezongorázom, aztán a végén önfeledten örülök, de előfordul az is, hogy annyira elfáradok, hogy csak ülök a hajóban és nem csinálok semmit.

- És álmában kikkel küzdenek?

- A németekkel, a franciákkal, a lengyelekkel... De mindig mi nyerünk.Tele vagyok pozitív érzésekkel, azt nem tudom elképzelni, hogy elbukunk.

- Ilyen lázban ég Kammerer Zoli is?

- Ő még inkább lelkesedik. És nagyon tudatos. Az edzőnk, Sári Nándor szerint sokkal tudatosabb, mint én. Nándi úgy érzi, fejben én csak az Olimpia után érek majd be. Pedig én is mindent megteszek, igyekszem a legtöbbet kihozni magamból az edzéseken csak...

- Csak ez kívűlről nem látszik?

- Így van. Nekem más a habitusom. Kívűlről úgy tűnik, hogy én csak úgy vagyok, élek ebben a helyzetben, pedig itt bent igazán megfeszülök. Bizonyítottam ezt 2006-ban is. Sőt, gyakorlatilag három éve folyamatosan bizonyítunk Kamerával, no és tavaly azt is megmutattuk, hogy viharverten is képesek vagyunk helyt állni. Mert én egyáltalán nem értékelem kudarcként a világbajnoki harmadik helyeinket...

- Úgy hírlik, hogy az idén nem csak párosban, de négyesben is szeretnének bizonyítani. Annak ellenére is, hogy a válogatási elvek szerint, a férfiaknál nincs lehetőség a duplázásra.

- Így van, de mi akkor is szeretnénk megmutatni, hogy képesek vagyunk párosban, majd négyesben is a jó eredmény elérésére. Elindulunk a válogatókon, és majd kiderül,hogy mire jutunk. No és ha jól alakulnak a dolgaink, talán Angyal Zoltán szövetségi kapiztány is átgondolja a lehetőségeket, a duplázás kérdését.

- Ha már a lehetőségeket említi: egy olimpiai felkészülési periódusban mire jut ideje?

- Semmire. Kajakozom délelőtt, délután, a maradék időmben pihenek. Olykor összefutunk a barátaimmal, akik, ahogyan a családom is, nagyon hiányoznak.Ilyenkor nagyon jól érzem magam velük, feltöltenek ezek a pillanatok, de szívben és lélekben én már teljesen Pekingben vagyok.

"Kamera megtörné a zászlóvivő átkot"

Kammerer Zoltán párjával ellentétben rutinos olimpiai induló. Pekingben a negyedik ötkarikás veresenyén vesz részt, és háromszoros aranyérmesként őt érte a nagy megtiszteltetés, hogy a magyar zászlót vigye a megnyitón.

- Vegyes érzéseim vannak ezzel a feladattal kapcsolatban-mondja Kammerer Zoltán.

- Miért?

- Hát itt van ez a statisztika. Az olimpiák történetében,aki zászlóvivő volt nem nyert aranyérmet azon az olimpián. Remélem, hogy nekem sikerül megtörnöm ezt az átkot. Azért is bizakodom, mert pályafutásom során eddig kétszer vittem a magyar zászlót. Az 1995-ös tokiói ifjúsági és a 1997-es dartmouthi felnőtt világbajnokságon, amely életem első felnőtt vébéje volt.Tokióban három, a kanadai versenyen egy aranyérmet nyertem, és mindkét alkalommal száz százalékos teljesítményt nyújtottam, szóval ez némiképp megnyugtat.

- Úgy hírlik, az edzéseken is száz százalékban odateszi magát.

- Valóban úgy élem meg minden napomat, mintha az olimpiai döntő volna. Az edzés előtt fél órával, az egész tréningen, no és az edzés után is fejben én még a kajakban ülök. Minden edzést kiemelek, értékelek, átgondolom,hogy mitől lehetnék még jobb.

- Tudja,hogy ez inspirálja a társát is?

- Bízom benne. Kucsi más habitus, mint én, de tudom, hogy ő is megtesz mindent a sikerünk érdekében.

- Kucsera Gábor azt is mondta,hogy ön a világ legjobb egyes versenyzője lehetne ötszáz méteren.

- Jól esik a gondolat, de ha egyesben próbálkoznék akkor nem tudnánk ilyen nagyszerű párost alkotni. Megborulna a rendszer, megtorpanna a lendületünk...Én én hiszem, hogy mi a világ egyik legjobb párosa vagyunk.

- Az idén is?

- Nyilván az ellenfeleken múlik, de ha nem jön közbe semmi hátráltató tényező, akkor nagyon erősek leszünk majd az olimpián. Éppen ezért kérem a föntieket, hogy a balszerencsét most küldjék máshová. Tavaly mi már megkaptuk a magunk beosztását...

Forrás: Kajak-kenu magazin