Rászeretlem a V8-as motort egy Forma 1-es autóra,és azzal köröztem a versenypályán. Hú,nagyon klassz volt...meséli Kammerer Zoltán. Igaz,csak egy friss álmát. No de milyen álom az ilyen? Annyi biztos,hogy jellemző az álmodójára.

A háromszoros olimpiai bajnok kajakozó él-hal az autókért, világbajnok párjának Kucsera Gábornak a pihenés mellett a bulizás a hobbija. Hamarosan jövünk a részletekkel...Azért azt szögezzük le "élés-halás" ide, hobbi oda, a kajak az első mindkettejük életében.

A legeredményesebb magyar

Különösen igaz ez az olimpia évében, Kucsera Gábor 2006-ban döntött a váltás mellett,korábbi nyilatkozataiban az áll, hogy fontos elhatározás volt ez az életében, amire sokáig készült. Aranyhajóból ült át aranyhajóba: Kökény Rolanddal ők voltak a világbajnoki cím védői. Ennek ellenére furcsán hangzik, hogy valakinek módja van összeülni a kajak-kenu sport minden idők legeredményesebb magyar versenyzőjével (Storcz Botonddal holtversenyben) és ő hosszan gondolkozik a döntés előtt.

- Tényleg ezt mondtam? - mondja Kucsera Gábor kissé csodálkozva, vagy inkább csak morfondírozva. - Annyiban nem volt magától értetődő a váltás, hogy világbajnoki címvédők voltunk, de az a páros csak ezer méteren ment jól, és hosszú távon az az igazi,ha ötszázon is vannak esélyeink.

- Egyből jól mentetek? - kérdezem meg őket külön-külön.

- Egyből! - mondja Kucsera Gábor.

- Egyből, néhány percnyi evezés után lehetett tudni, hogy összepasszolunk - mondja Kammerer Zoltán.

- Volt olyan kajakozó akivel az istennek sem ment egy hajóban? -kérdezem a magyar hajósport legeredményesebb versenyzőjét.

- Volt, még régebben, ez benne van a pakliban - válaszolja.

Storcz Botonddal nyerte mindhárom bajnoki címét. Sydneyben 2000-ben dupláztak: győztek a négyessel és párosban is. Négy évvel később újra együtt eveztek Horváth Gáborral és Vereczkei Ákossal, újfent nem ért a nyomukba senki, így lett az egyszeresekből kétszeres, a kétszeresekből háromszoros bajnok. És így lett a puszta aranynégyesből sporttörténelmi aranynégyes. A vezérevezős harmadik hajóját is olimpiai bajnoki címre akarja vezetni. Eddig nem hibázott: két olimpia, három versenyszám, három aranyérem. De miben volt más a Storcz Botonddal alkotta páros mint a mostani?

- Boti nagyon gyors volt - réved a múltba a sztrók - , iszonyatosan meg tudtunk indulni, viszont olykor nagy halál volt a pályán. Kucsi olyan mint egy bivaly dízelmotor, folyamatosan tol, sohasem fárad el. (Tessék, megint az autók! Lesz még szó róluk...)

- Te hol helyezkedsz el a két páros közti skálán? - kérdezem.

- Úgy középtájt - mondja. - Jó lenne egy kicsit robbanékonyabbnak lenni,de akkor elképzelhető, hogy hamarabb elfáradnék. Rendben van ez így, tökéletesen kiegészítjük egymást.

Tészta és gumicukor

A tökéletes páros nem csupán a vízben, a vízparton is kiegészíti egymást. Vagy kevésbé árnyaltan úgyis mondhatnánk, hogy sok tekintetben ellentétei egymásnak. Noha a pekingi olimpiai csapat zászlóvivője sem tartozik a legidősebb kajakozók közé, azért jelentős a köztük lévő korkülönbség. A sztrók harmincéves múlt, a mögötte ülö "dízelmotor" augusztus 27-én lesz huszontöt (mit nem adna, ha négy vagy öt nappal a születésnapja előtt olimpiai arannyal lepné meg magát). Kammerer Zoltánnal már van gyermeke, Kucsera Gábort apaként idézzük magunk elé. Persze biztos eljön annak is az ideje. A rangidős nem szeret bulizni...

- Soha nem is szerettem - mondja. - Nem mondom, néha iszom egy kicsit, de hajnalig a diszkóban, áh, az nem az én világom.

Bezzeg Kucsera Gábor! Kíváncsi vagyok, tud-e valami tuti helyet mondani Pesten.

- Nincs kedvenc helyem - hagyja oltatlanul tudásszomjam -, hol ide megyek, hol oda. Enni a Komjádi uszodába, a Don Pepébe szoktunk beülni a barátaimmal.

Apropó kedvenc étel?

- Én tésztás vagyok, nagyon szeretem az olasz ételeket - mondja a vezérevezős.

Majd válaszol társa helyett is:

- Kucsi gumicukorőrült!

- Tényleg? Kólás, békás, macis bármi jöhet? - leplezem rosszul a meglepetésem.

- Bármi. Jól mondja Kamera, a gumicukor nálam mindent überel - ismeri el a világbajnok. 

A hobbijáról azt mondja, hogy annyi az edzés, az utazás, hogy örül ha nem csinál semmit, nem vágyik ilyenkor filmezésre, zenehallgatásra, játékra, semmire, csak pihen. Szeret a családjával és a barátaival lenni.

Autó, motor, sport

Chevrolet Camaro és Corvette, Willys Jeepster: Kammerer Zoltán és autói, motorjai. Csak autóból van neki vagy hatvan. A motorozást tízévesen egy Romettel kezdte, neki kellett összeraknia a gépet. A motorja be volt sülve, és hiányzott a hátsó kereke. A gödi kissrácnak nem jelentett gondot. Még úgy sem, hogy a másik motor, amiről a kerekeket pótolta, az ellentétes oldalon volt meghajtva. Három napig kínlódott, nem adta fel. Meglett az eredménye. Lelket lehelt a kacathalmazba. Tízévesen megtapasztalta a teremtés hatalmát. A leleményesség példája. Talán nem alaptalan kapcsolatot feltételezni a gyermeki akarat diadala és az érmekben testet öltő győzelmek között.

- Egy csomó kismotorom volt - mondja Kammerer Zoltán. - Tizennégy éves koromig mindig voltak nálam tartalék gyertyák arra az esetre, ha a rendőrök megállítanak, és kivetetik a motorból a gyertyákat, hogy ne tudjak továbbmenni. De előfordult, hogy a szelepet kellett kiszednem, no akkor tolhattam haza a gépet. Egy Simsonnal hazaszenvedni a homokbányából elég keserves meló.

A végzettsége autószerelő, és amennyire az élsport engedi, hódol a szenvedélyének is számító szakmájának.  Egy Willys Jeepstert bütyköl már évek óta. Ez a második világháborúban elterjedt katonai dzsip civil kiadása. Nem szeretné megszegni a terepjárónak tett igéretét, miszerint hatvanéves korára régi fényében fog ragyogni. Az autó jövőre lép a hetedik ikszbe.

- Amerikában vettem - mondja. - Kint él a testvérem, hozzá mentem, és kerestem a nekem való autókat. Ford Mustangot akartam, találtam is egy alkalmas vételt New Jerseyben, de az V6-os volt, nekem meg V8-as kellett, a hangja miatt. Megláttam ezt a Willys Jeepstert, ezt vettem meg. Meg egy hetvenes Chevrolet Camarót.

Konténerben jöttek a kajakozó, ha nem is legfiatalabb, de legfrissebb szerzeményei. Egy jetski is átszelte velük az óceánt. A jetski helyét ma már egy hajó tölti be, a Camarón is túladott később itthon, és nem szégyelli, h bukott az üzleten.

A legendás Willys Jeepster viszont megvan, és hamarosan el is készül, ha minden jól megy. Talán már a pekingi olimpia előtt. A nagy kedvenc a V8-as, 5,7 literes, 370 lóerős Chevrolet Corvett-je volt. Nemcsak ő, a fia is nagyon szerette,de az a járgány néhány éve már nincs meg. Van egy dízel Saabja és egy 1998-as, négyezres Ford Explorere. A jó néhány BMW-je közül az 1997-es 528i-t szerette a leginkább. A Nissan Navarája is szép emlékeket ébreszt benne, és bár sokaknál nehezen összeegyeztethető a régi amerikai montsrumok és a japán aszfaltszaggatók szeretete, ő élvezte az 1991-es Honda CRX-ét is. De nem veti meg a közönséges gépeket sem, egy időben Lada Nivával járt. Azt mondja legalább úgy ment a terepen, mint az Explorer. Különben Citroen BX-szel kezdte, a középiskolába Audi 100-assal járt. És persze máig tart a motorozás iránti szenvedélye is, jó néhány japán speedmotorja volt. Az autóversenyek sem állnak távol tőle, a Magyar Nagydíjon mindig kint van, nagy Schumacher- és Ferrari-rajongó.

- Mellette én is rákaptam a Forma 1-re, mindig a Ferrarik ellen szurkolok - húzza párját Kucsera Gábor.

Az ellentétekre, úgy látszik, rá kell erősíteni - talán ez is a siker záloga.

Nyugalom

Ő azt mondják a legjobb pályát 2006-ban az Európa-bajnokságon, és a szegedi világbajnokágon menték. Mindkettő látványos győzelem és érzésre is remek verseny volt.

- A bemelegítés alatti érzések mindig mérvadók, ha ott jól megy, a versennyel sem lehet különösebb baj - mondja Kucsera Gábor. - Egyesben melegítünk, aztán összeülünk, ennyi együttevezés után már nem kell nap nap után újra és újra ráhangolódnunk egymás mozgására, gyorsan megvan az összhang. Viszont az idény elején, amikor régen nem mentünk együtt, egy darabig azért keresni kellett a másikat. Nekem még nem volt olyan, hogy ne hoztam volna ki magamból a maximumot versenyen. Persze előfordult, hogy egy pálya nem úgy sikerült, ahogy terveztem, de sohasem azért mert túlizgultam vagy ideges lettem volna. Szeretek versenyezni, kiadni magamból a maximumot, élvezem a kűzdelmet. Nyugodt versenyző vagyok.

- Én vagyok a nyugodtság a hajóban - mondja Kammerer Zoltán.

Hoppá, némi ellentmondás! Az olimpiai bajnok meg nem állna egy pillanatra sem, babrál ezzel, megigazítja azt, igaz, az is látszik, hogy tökéletesen tud koncentrálni, ha annak van itt az ideje.

- Azt nagyon élvezem, amikor a vége előtt kétszázzal már mindenem fáj, és húzni kell, húzom is, tejesen bedurran az ember, savas mindene. Ezt imádom, kihozni magamból a maximumot nagy élmény! A futam előtt, persze van némi izgalom bennem, amikor beállunk a rajtgépbe, akkor azt érzem, hogy de jó lenne három perccel idősebbnek lenni. Főleg az elejétől tart az ember. Viszont ez a rajt dolog azért szerintem általában el van túlozva, oké, észnél kell lenni, de nem múéik rajta olyan sok, be lehet még hozni azt a kis hátrányt, amit ott esetleg összeszedsz.

- Nincs főnök a hajóban - árulja el Kucsera Gábor -, a döntéseket közösen hozzuk meg. Az elején talán egy halvány megilletődöttség volt bennem, de aztán azzal, hogy folyton együtt voltunk ezzel a marhával, ennek nyomai is gyorsan elpárologtak. Nem érzem úgy, hogy Kamera egy másik kaszt tagja lenne azért, mert olimpiai bajnok. Mondjuk mindent feláldozok azért, hogy én is az legyek. És remélem, erre már tényleg nem kell sokat várnom.

Ezerrel előre

Demokrácia van a hajóban, ez szép, de a következő kérdésemet a sztróknak, a rangidősnek, a háromszoros olimpiai és világbajnok, valamint négyszeres Európa-bajnoknak szegezem:

- Van állandó taktikátok, vagy a terv függ az ellenfelektől, a széltől, és egyéb körülményektől?

- Általában ugyanaz a tervünk - feleli ő -, elég erősen kezdünk, de nem hajtjuk szét magunkat. Kétszázötvennél szeretünk jó pozícióban lenni, azt tartjuk féltávig, a hosszú hajrában pedig megyünk, ahogy a csövök kifér.

- Az, hogy magadtól az ezret mondtad, jelent valamit az esélyeket illetően? - kérdezem

- Nem az van előbb, másnap jön az ötszáz - válaszolja mosolyogva.

És mosolya jelzi, hogy bár sikeresek ötszázon is, azért az ezer a fő számuk.

- Jobb lenne fordítva: rávezetésnek, szoktatásnak előbb az ötszáz, aztán az ezer - vetem föl.

-Áh, csak fáradtabbak lennénk! Úgyis megyünk már előtte az elő- és középfutamokon, annyi böven elég, a ritmus fölvételéhez - mondja Kammerer Zoltán.

Sikerek futószalagon

A tavalyi év nem sikerült a legjobban. Ez a kijelentés felettébb relatív: Nyertek egy Európa-bajnoki aranyat és egy-egy világbajnoki ezüstöt és bronzot. Kucsera Gábor hol beteg volt, hol sérült, egyik nagy versenyükhöz sem tudtak százszázalékos állapotban odaállni. Volt autóbalesete, azt mondja ha nem a Mercedesszel történik, nem biztos, hogy annyival megússza. Az anyósülésen ült, a soförnek egy fa volt útban, a sebességüket nem hajlandó elárulni a kajakozó. (Korábban motorral is esett, azóta - társával ellentétben - nem erőlteti a kétkerekűt.) A peches évet egy csúnya bokaszalag-szakadással zárta.

Győrben a töltésen indultunk futni - idézi fel a szenvedő fél a csöppet sem kellemes emléket -, alig tettünk néhány lépést, nekem kifordult a bokám. A többiek és az edzőnk, Sári Nándor nevettek először, én nem, mondták, hogy ne kamuzzak. Nem kamuztam, két szalag teljesen, a harmadik részleges elszakadt. Megműtötték,azt mondták, hogy egy darabig fekvőgipszet tesznek rá, aztán pár hét járógipsz következik. Az szerencsére elmaradt, levették a fekvőt, és olyan jól volt a lábam, hogy néhány nappal később már futószalagon futottam. Azért nem volt kellemes időszak, szenvedtem tőle.

Egyöntetű a vélemény a pároson belül, hogy azzal a szakadással vége szakadt az elképesztően balszerencsés sorozatnak. Jó jelnek veszik, hogy karácsony előtt történt, és azaz még 2007-ben az a félrelépés, abba az elátkozott évbe belefért, az új esztendő csupa jót hoz.

Kucsera Gábor bokáján a műtét hegei emlékeztetnek a győri futóedzésre, a szája fölötti finom sebhely pedig a mercis eset örök mementója. Mondjuk az férfiszemnek is nyilvánvaló, hogy sokat nem ront az összképen.

- A csajozással nekem sosem volt gondom - mondja Kammerer Zoltán -, de Kucsinak aztán igazán könnyű dolga van. Mondta már párszor, hogy áruljam el, hogy mivel szólítok meg ismeretlen lányokat, mit mondok nekik az első negyedórában. Minek, kérdezem én: ő egyáltalán nincs rászorúlva a dumára.

Forrás: Sport&Style