- Meglehetősen érces a hangod. Beteg vagy?

 - Igen, elkapott valami nyavalya.

- Tán a hideg, esős időben is edzettél?

- Azt azért nem. Őszinte leszek, még cseppet sem hiányzik a kajakozás.

 - S mikor állsz munkába?

- November elején, közepén kezdünk.

- Kezdünk?

- Igen, kezdünk.

- Tehát Kamera is?

- Igen, én úgy tudom.

- Az olimpia előtt ő még úgy nyilatkozott, hogy idén már csak pihenni akar, januárban kezd el edzeni, s a következő évet kicsit lazábbra veszi.

- Igen, de Kamera igazi versenyző típus, nem szeret lemaradni. Még az edzésmunkában sem. Biztosat persze nem állíthatok, de úgy tudom, novemberben ő is elkezd edzeni.

"Kizökkentünk a megszokott ritmusból"

- A lányok, Kovács Katiék viszont már nem lesznek veletek. Jobb így?

- Igen, jobb. Szó sincs ellentétről, nagyon jó a viszonyunk a lányokkal, de mindenkinek be kell látnia, hogy együtt nem ment igazán.

- Miért?

- Nándi (Sári Nándor edző - a szerk.) szét volt szakadva. Teljesen normális, hogy Kovács Katival, Janics Natasával nem foglalkozhatott félvállról, emiatt viszont mi kizökkentünk a megszokott ritmusból. Korábban edzés előtt mindig leültünk, megbeszéltük, mit fogunk csinálni, erre miért van szükség, majd edzés után közösen leszűrtük a tapasztalatokat. Ezzel szemben éppen a felkészülés hajrájában az volt a menetrend, hogy Nándi levezényelte a lányoknak a tréninget, ennek a vége felé mi már melegítettünk, s amikor a lányok végeztek, akkor jött a mi edzésünk. De Nándi még ezután sem szállt ki a motorcsónakból, mert a junioroknak tartott edzést.

- Témánál vagyunk. Ez ütött vissza Pekingben?

- Nem, igazságtalan lenne csakis erre kennem az ötödik helyet. Hogy őszinte legyek, pontosan nem tudom, mi történt velünk. Sok apróság gyűlhetett össze, ezek együttes hatása már sok volt. Az olimpiai aranyérem tényleg csak nüanszokon múlik, s ha több figyelem jut ránk, talán jobban alakulnak a dolgok.

"A szövetség megint nagyot hibázott"

- Az is csupán az apróságok közé tartozik, hogy a nyár közepéig négyesben erőlködtetek, miközben elsősorban a kettesre készültetek?

- Nem, ez egyértelmű hiba volt.

- Akkor miért csináltátok?

- Sodródtunk az eseményekkel. Mondom, ma már én is egyértelműen úgy látom, nem kellett volna négyesben versenyeznünk, de tulajdonképpen a szövetség kényszerített minket ebbe a helyzetbe. Kikötötték, hogy az Európa-bajnokságon nem indulhatunk párosban.

- Erre mondta azt Sári Nándor, hogy a párosra készülhetnétek éppenséggel rúdugrással is, de akkor inkább kajak négyesben teszitek.

- Igen, így volt. Azért kellett másnak átengednünk a kettest, mert hátha mások szereznek még kvótát.

- Köztünk szólva, erre nem sok esély volt.

- A bántás szándéka nélkül, szinte semmi.

- Kellemetlen kérdés következik: ha te választhattad volna meg a társakat, Kadler Viktort bevetted volna a hajóba?

- Nem valószínű, hogy az első körben gondoltam volna rá.

- Kösz szépen az őszinteséget. Ördögi gondolat: azért nem indulhattatok párosban az Eb-n, Kamerával azért kényszerítettek benneteket a négyesbe, mert így be kellett venni az egységbe az alelnök fiát?

- Ilyen keverésbe had ne menjek bele. Én csak annyit tudok, a szövetségi kapitánynak lehetősége lett volna azt mondani, hogy legalább az egyik távon had induljunk Zolival.Tudnia kellett, hogy szakmailag indokolt lett volna a kérés, mert az Eb-n erős mezőny gyűlt össze, lemérhettük volna, hol tartunk, ő azonban nem járult hozzá.

- Sajnos nem ez az egyetlen dolog amiben Angyal Zoltán megalkudott.

- Igen, hát azért ő a szövetségi kapitány, hogy a szakmai szempontokat képviselje.

- Lement az Eb, méghozzá nem is úgy, hogy nyertetek két hajóval. A szlovákoktól alaposan lemaradtatok. Ezek után miért nem hagytátok a négyest?

- Belelkesedtünk. Nyilván nem volt tökéletes a hajó, de elkapott bennünek a hév. Elismerem telebeszélték a fejünket: miért ne indulhatnánk akár három számban is az olimpián?! Ma már tudom, nincs ember aki kibírná. Ám júniusban nem tűnt elképzelhetetlennek. S szerintem a szövetség megint nagyot hibázott. Nem mondták ki egyértelműen, hogy nem duplázhatunk ezer méteren.

"Hatalmas indulatok feszülnek a mélyben"

- Újabb apróság. Bakó Zoltán azt mondja...Persze, ha Bakó, először azt kell megkérdeznem mi a véleményed a Sári Nándorral folytatott vitájáról?

- Sajnos ez megint jellemző a szövetségre. Egység? Ugyan már! Ezért sem hiszek a nagy változásokban, amikről most hallani lehet. El tudod képzelni, hogy Bakó Sári főnöke lesz, vagy fordítva?

- Nem akarok döntőbíró lenni, de ezt a meccset egyértelműen a ti edzőtök kezdte.

- Igen, igen tudom. Nem is értem, miért csinálta. Számomra mégis arról árulkodik az eset, hogy milyen hatalmas indulatok feszülnek egymásnak a mélyben. Pedig az olimpia is azt mutatta, inkább össze kellene fogni, mert ha nem vigyázunk szép lassan elhalad mellettünk a világ.

 - Szóval Bakó Zoltán azt mondja, óriási hiba, hogy csak egy nemzetközi versenyen, a szegedi Világkupán indultatok párosban.

- Most mit mondjak? Igaza van. Bár szerintem is jól fel volt építve a pályánk, de testközelből nem mérhettük le, a többiek mit tudnak, milyen taktikával versenyeznek. Ráadásul el kell ismerni, a szegedi mezőny nem volt erős. A pekingi első négy helyezett közül három egység, a dán, a lengyel és az olasz itt sem volt, s a németek is más felállásban indultak, mint az olimpián. 

- Számomra ez teljesen új információ. Mélyen elaltattak benneteket.

- Hát igen.

- Ezek ismeretében törvényszerű volt a pekingi kudarc?

- Nem, még így sem.

 - Akkor mi történt, visszanézted már a futamot...?

- ...Nem, még nem.

-  Ne mondjad!

- De mondom. Tudom, akkor állíthatja az ember, hogy túl van egy negatív élményen, ha szembe mer vele nézni. Ez alapján nekem illett volna kielemezni a versenyt, de én erről másképp gondolkozom. Ami történt, megtörtént, nincs értelme rajta rágódni, inkább előre kell nézni.

"Nyolcszáznál egyszerűen meghaltunk"

- Azért nyilván így is tudod, hogy mi történt. Te már belátod, hogy kamikaze taktikával versenyeztetek?

- Igaza van Kamerának, az első ötszázunk olyan volt, mint amilyen máskor a Világkupán, az edzéseken szokott lenni.

- És a második?

- Még ma sem értem pontosan, hogy mi történt. Nincs mit szépíteni, nyolcszáznál egyszerűen meghaltunk.

- Mégis miért?

- Indítanunk kellett volna, ezzel szemben azt éreztük, hogy egyre jobban jönnek föl ránk, sőt megelőznek a többiek. Ez a pszichés sokk átterjedt az izmainkba, teljesen bekötöttünk. Azt hittem, soha nem érünk célba. Ezen felül, állítom, túl pihent voltam, ami nekem nem jó. Három héten át kint voltunk Pekingben, de nem tudtunk rendesen edzeni. Hol az evezősök voltak a pályán, hol a hosszútávúszók. Én azt szeretem, ha tónusban vagyok, kellemes fáradtság járja át az izmaimat.

- Kamera erre hivatkozik, s a felvételek is erről tanúskodnak, a németek és a dánok hétszázig "vizeztek" rajtatok. Ha készültök erre, akkor más a taktika?

- Tényleg nem tudom. Ott, verseny közben már nehéz változtatni. Mentünk előre, siklott alattunk a hajó, az élen álltunk, úgy tűnt, ennél jobban nem is alakulhatnának a dolgok. Az viszont igaz, hogy nem készültünk fel erre az eshetőségre. Pedig a Világkupa előtt beszéltünk róla, az elején nem szabad nagyon elmenni, nehogy vizezhessenek rajtunk. Pekingben ez nem merült fel.

- S a parton nem volt senki, aki figyelmeztetett volna benneteket?

- Ugyan ki?

- Mondjuk az edzőtök, vagy ha ő nem, akkor a szövetségi kapitány.

- Nándi Pekingben is szét volt szórva, a kapitány pedig...Hogy is mondjam, egész évben egyetlen edzésünket sem látta, nem tudta, hogyan készültünk, ha bármit mond is, akkor is ott a kétely az emberben, nincs mire alapoznia a véleményét.

- Ez azért meglehetősen rosszul hangzik.

- Mit csináljak. Így érzem. De nem akarom másra hárítani a felelősséget. Minden nehézség dacára meg kellett volna oldanunk ezt a futamot.

"Maradtam, aki voltam: senki"

- És hogyan tovább, mi lesz jövőre?

- Először is kevesebb pénzből kell megélnem, mert levették a Gerevich-ösztöndíjunkat. Ez önmagában még nem lenne igazságtalan, de ha hozzáteszem, hogy csak a miénket az már furcsa. Mi vagyunk tehát a bűnbakok.

- S miért?

- Mondom, nagy a harc a szövetségben.

- És a vízen? Milyen számokra készülsz?

- Ötszázon marad a páros, ezren viszont szeretném kipróbálni az egyest.

- Kamera mit szólt hozzá?

- Mondtam neki, nézd Kamera, te történtek után is háromszoros olimpiai bajnok vagy, én viszont maradtam aki voltam: senki. Rendben, ez így erős, de tudjuk, kajak-kenuban csak az olimpiai arany számít. Huszonhat éves vagyok, reálisan nézve egy jó olimpia még bennem van. Azt nem ronthatom el, fel kell készülnöm mindenre. Ezért le kell mérnem egyesben mire vagyok képes. Ha nem megy, akkor visszatérek a pároshoz. Szakításról azért sincs szó, mert ötszázon megmarad a párosunk. Jó barátok vagyunk Zolival, megértette, elfogadta amit mondtam.

- S az egyes mezőny milyen lesz jövőre?

- Tudtommal senki sem áll le. Ott lesz Brabants, Van Koeverden, Wallace, mindenki.

- És persze Kucsera.

- Remélem, így lesz.

Forrás: Sport Plusz