„Miután felhívott Frei Tamás, kértem két-három nap gondolkodási időt, és felhívtam az edzőm” – idézi fel a történteket Gábor.

– Amikor megtudta, hogy egy hónapról van szó, közölte: Annyi időre biztosan nem mehetsz el! Aztán kicsit megenyhült, és azt mondta, ha októberben is edzek, akkor esetleg elenged. Nyugtatgattam, ne izguljon, lehet, hogy gyorsan kiszavaznak a nézők. Ezt nem kellett volna, mert egyből kitalálta, viselkedjek úgy, hogy két hét után hazajöhessek. Jó fej, de nehéz eset. Amit mond, az úgy van. Ő az edző.”

Gábor egyébként úgy meglepődött, amikor Frei felhívta, hogy vissza is kérdezett: kivel beszélek?

„Semmit sem gondoltam át, jó kaland lesz, igazi kihívás, belevágok” – lelkesedik az olimpikon. – Csak azt tudom, hogy október végén indulunk, de hogy hová? Jó, Botswanába, de hogy azon belül hová, azt nem is sejtem. Majd ott megtudok mindent.”

Szülei is azt tanácsolták Gábornak, ne hagyja ki ezt a lehetőséget, szakadjon ki egy időre abból a burokból, amit a sport, a kajak jelent. A körülményektől sem fél.

„Szívesen elvinnék néhány embert egy-két helyre, ahol edzőtáboroztunk, meglepődnének, milyen mostoha körülmények közt készültünk. Olyan is előfordult, hogy az edzőtábor alatt kempingeztünk. Mondjuk, azt imádtam!”