- Hogyan készültél a játékra, és milyen élményekkel tértél haza?
- Én ezt az egészet egy kalandnak fogtam fel, nem is tudtam, hogy mi a tét. Az persze világos volt, hogy lakást vagy autót nem nyerünk, de csak a játékkal foglalkoztam. Az edzőm például csak két hétre engedett el, úgyhogy tényleg nem tudtuk mi sül ki ebből.
 
- A versenysportban szerzett tapasztalatok mennyit segítettek?
- Nagyon sokat, hiszen közel húsz éve kajakozom, és az edzőtáborok során megszoktam, hogy el kell viselni a társaimat, és alkalmazkodni kell mindenhez. Ezzel tehát nem volt gond, függetleníteni tudtam magam a körülményektől, és jól bírtam a megpróbáltatásokat.

- Szerinted mivel nyerted meg a játékot?
- Ezt inkább a nézőktől kellene megkérdezni. Egy biztos: tudatosan maradtam ki a veszekedésekből, és nem akartam belemenni a felesleges indulatokat gerjesztő vitákba sem. Úgy érzem, önmagamat adtam, és nem a kamerának játszottam.

- Mi volt a legnehezebb az egy hónap során?
- Egyértelműen a család hiánya. Nem beszélhettünk senkivel telefonon, ami szörnyű volt, ezért amikor egy játékot megnyertem, azt kértem, hogy édesanyámat felhívhassam, így tudtunk csak beszélni.

- Mikor kezdődik itthon a kajakos felkészülés?
- Hétfőn már úszóedzésen és konditermi tréningen vettem részt, hiszen folyik az alapozás. Nem kaptam extra pihenőt, úgyhogy máris gőzerővel készülök a következő szezonra.