Hírek : Gábor az afrikai kalandokról, a győzelemről, a Fair Trade-ről |
Gábor az afrikai kalandokról, a győzelemről, a Fair Trade-ről
asztarok.hu 2008.12.04. 17:44

Olimpikonunk nem csak az afrikai kaland győztese lett, ezzel együtt a Fair Trade tiszteletbeli jótékonysági konzulja címet is elnyerte. Gábor komolyan veszi a feladatot, mint mondja, tisztában van azzal, mekkora felelősséggel jár mindez, s mindent megtesz azért, hogy eleget tegyen a kihívásnak.
„Ugyan pontos részleteket még nem tudok a tennivalókról – ezekről majd a jövő héten tárgyalunk a Fair Trade-del -, de bizonyára, ha a szervezet ázsiai, dél-amerikai és afrikai országokba szállít segélyeket, akkor én is utazom, esetleg részt veszek a szervezésben.”
Gábornak nem lesz egyszerű összeegyeztetni a jótékonysági tevékenységet a versenyszerű sporttal, de már erre is talált megoldást Kozso személyében: „Komolyan mondtuk mindketten, hogy Kozso besegít nekem. Megbeszéltük, hogy ha lehetőség nyílik rá, akkor ő is utazik velem, esetleg helyettesít is, ha én épp nagyon elfoglalt vagyok”
A nagy kaland győztese tehát igazi barátra lelt az énekesben az öt hét alatt, amit Afrikában töltöttek: „Kozsoban nagyon kellemeset csalódtam. Mikor elindultunk, nem gondoltam volna, hogy egy hullámhosszra kerülhetünk.”
A sztárok a fejükre estek utolsó játékosai csak pár napja értek haza, s természetesen mindenki alig várta, hogy találkozhasson szeretteivel. Ezzel Gábor is így volt, azonban csupán rohamlátogatásra jutott ideje az elfoglalt élsportolónak: "Nincs időm arra, hogy a családommal találkozzak. Vasárnap este utaztam haza, hajnal háromig beszélgettem velük és hatkor már kelnem kellett. Nagyon fárasztóak a napok, kemény az edzésprogram, nem könnyű visszarázódni.
Különösen nehéz lehet visszaszokni a hétköznapokba olyan fantasztikus öt hét után, mint amit Gábor Afrikában töltött: „Az egész afrikai kaland csodálatos élmény. A bungee jumping már egy erős kezdésnek számított, hiszen legyőztem a félelmemet. Emellett felejthetetlen volt találkozni az afrikai iskolás gyerekekkel és együtt élni a busmanokkal.”
|