Interjúk : Kucsera Gáborral a szerelemről |
Kucsera Gáborral a szerelemről
2009.02.23. 12:26
Kucsera Gáborral ezúttal a romantika vizeire eveztünk, és az olimpikon elárulta, a pulzusszámát nem csak a versenyek, de bizony a szerelem is megemeli.
Milyen Kucsera Gábor, amikor szerelmes?
Azt vettem észre magamon, hogy amikor szerelmes vagyok, akkor gyakran összeveszek a szüleimmel. Ilyenkor szinte elmegy az eszem, és csak az illető lányra koncentrálok, vele akarok lenni, csak rá figyelek. Otthon pedig egy kicsit rossz néven veszik, hogy teljesen háttérbe szorítom őket, a közös programokat, és soha nem érek rá. Ebből lesznek a konfliktusok. Tehát szerelmesen mondhatni elvakulttá válok.
Akár még őrültségekre is képes vagy?
Az azért nem jellemző. Persze, voltak esetek, amikor például beszöktem egy lányhoz éjszaka, tehát volt filmszerű ablakon bemászás, ottalvás, takaró alatt elbújás, reggel szülők elől bújkálás, de ennél nagyobb dolog nem igazán. Az első szerelmem apukája bokszoló volt, tőle egy kicsit tartottam, de felesleges volt. Sőt, kifejezetten jó viszonyban szoktam lenni a lányok szüleivel, főleg az anyukák kedvelnek.
Téged megtalált már a nagybetűs szerelem?
Persze, hiszen szerelmes típus vagyok, és a szerelmekbe eleve úgy vetettem bele magam, hogy igen, ő az igazi. Ám azt gondolom, hogy a szerelmet nem lehet keresni, bár sokan mindenáron ragaszkodnak ehhez az érzéshez, hogy jelen legyen az életükben. Én soha nem keresem, hanem jön. Ha megtalál, akkor nem tudsz mit csinálni. Öl, butít, romba dönt. De pont ettől csodálatos. Nekem a szerelem egyébként nehéz dió, mivel olyan életet élek, hogy soha nem vagyok itthon. Természetesen közben folyton benned van a vágy, hogy de jó lenne normális párkapcsolatban élni, hogy legyen egy normális háttér mögötted, közben viszont elmész edzőtáborokba, egy-egy napot vagy otthon, és így szinte lehetetlen megfelelő módon fenntartani és ápolni egy kapcsolatot. Az ember egy idő után megszokja, hogy egyedül van.
Legemlékezetesebb szerelem?
Közhelyes, hogy egy ember életében az első szerelem a legnagyobb, de van benne valami. Ő is sportoló volt, kajakozott, így ismerkedtünk meg, és egy balatoni házibuliban jöttünk össze. Igazi klasszikus tiniszerelem volt, ami végül nagyon emlékezetesre és kalandosra sikerült. Ebben a kapcsolatban rengeteg mindent megéltünk. Nagy szerelmet, szakítást, megcsalást, igazi szappanopera volt. Másfél évig voltunk együtt, és utána sokáig tartott mire újra tudtunk egymással beszélni. Nekem kell idő, hogy egy lánnyal, akivel együtt voltam, és aki iránt éreztem valamit, újra beszélni tudjak. Nem hiszek ebben a "legyünk barátok" jelenségben.
És az örök szerelemben?
Lehet, hogy nem hangzik valami romantikusan, de szerintem nem létezik életünk végéig tartó, nagy szerelem. Úgy gondolom, hogy a szerelem egy bizonyos ideig, talán maximum egy évig lángol, és utána egyszerűen átalakul ragaszkodássá, megszokássá, szeretetté és tiszteletté. Az életritmusoddá válik a párod.
Van szerelem első látásra?
Szerintem létezik. Velem például megtörtént már, hogy megláttam egy lányt, és azonnal fellángolt bennem minden. Hogy ez most szerelem-e vagy más, nehéz megmondani, de hát ezt az érzést eleve nehéz megfogalmazni, mert mindenkinek más érzés.
Forrás: Cosmopolitan
|