- Áruld már el: az életben is ilyen magabiztos vagy, mint a fotósorozaton?

- Á, nincs túl nagy önbizalmam. Ez az oka annak, hogy szinte sosem kezdeményezek. Nehéz odalépni valakihez, főleg amióta tudom, hogy a lányok gyakran kicikizik az embert, hogy milyen szöveggel próbál ismerkedni. Inkább megvárom, míg megteszik az első lépést.

- Ennyire félsz a visszautasítástól, vagy szereted eljátszani a megközelíthetetlent?

- Érzékeny vagyok, de csak azok tudnak megbántani akik közel állnak hozzám. Egy buliban egyáltalán nem zárkózom el az ismeretlenek elől. Társasági ember vagyok, könnyen barátkozom, és nem érzem úgy, hogy megközelíthetetlen lennék. Olyannyira nem, hogy amikor Sevillában megismerkedtem egy angol lánnyal, nyelvtudás nélkül is hat órát beszélgettünk.

- Azóta már tanulsz angolul.

- Eddig is boldogultam külföldön, de így mégiscsak könnyebb, és nem csak a lányok miatt.

- Hogyan viselkedsz egy párkapcsolatban?

- Az életritmusomat nehéz követni, ráadásul lusta és szétszórt vagyok. Sokszor mondják, hogy olyan Pató Pál urasan intézek el mindent. Az edzőtáborok, a versenyek miatt sokat utazom. Így ha végre otthon lehetek, akkor nehezen alkalmazkodom a kötött programokhoz, hiszen a barátnőm mellett szakítok időt a családomra és a barátokra is. Utóbbiakra a legtöbbet. A kapcsolataim többnyire ezért értek véget.

- Ezek szerint mindig te vagy a hibás?

- Általában igen, vállalom.

- Ezek szerint nem jó barátnővel élni?

- Eddig csak egyszer próbáltam: Sári Évivel működött. Egyébként nem jellemző, hogy ilyesmin törjem a fejem.

- Néhány hete újra összeboronáltak az előző barátnőddel, a kézilabdázó Tápai Szabinával, mert végignézte a kajakversenyedet. Úgy tűnt, barátok maradtatok, pedig az a hír járja, hogy nem tartod a kapcsolatot az exekkel.

- El kell telnie egy kis időnek, de ma már Sári Évivel is barátok vagyunk. Sőt időnként találkozunk is.

„Nem félek a haláltól”

- Jelenleg van barátnőd?

- Nincs.

- Magányos vagy?

- Akkor sem vagyok magányos, amikor éppen nincs komoly kapcsolatom.

- Fáradtnak tűnsz.

- Csak megfáztam, és nem tett jót, hogy az allergiám miatt napokig légcsőhurut-gyulladással edzettem. Az orvos vitamininfúziót parancsolt.

- Felelőtlenség félvállról venni az egészséget. Manapság csak tragédiáról olvasni.

- Erről a sportorvossal is gyakran beszélgetünk, éppen a hetekben küldött szívultrahangra. Nem félek a haláltól, ezzen nem lehet rám ijeszteni. Még anyukám kedvéért sem hagynám abba a versenyzést, hiába kérné.

- Hogyan érint a gazdasági válság?

- Őszinte leszek: az ötkarikás játékokat jobban megéreztem, akkor ugyanis a gyenge szereplésünkre hivatkozva lecsökkentették a fizetésünket. Szerencsére a Kőbánya SC-nél biztosított a háttér, és a szponzoraimra is mindig számíthatok.

- Egy olimpiát is megjárt sportoló megérzi a fizetéscsökkentést?

- Anyagi szempontból talán rosszul választottam sportágat. (nevet) A kajak nem túlfizetett sportág. Talán mégiscsak focistának kellett volna mennem, ahogy gyerekkoromban terveztem.

- Ellenben folyton utazol. Kicsit sem kárpótol, hogy az edzőtáborok miatt az év egy részét Ausztráliában töltöd?

- Éppen emiatt nem járok már nyaralni sem. Meguntam a sok repkedést, a kényelmetlen utakat. Nekem itthon a legjobb.

- Hiányoznak a szüleid, a barátok?

- Húsz év alatt hozzászoktam, hogy egyedül vagyok. Azért a barátok - amikor itthon edzünk - időnként meglepnek.

- Ezek szerint nem csak kajakosokbók áll a baráti köröd?

- Éppen ellenkezőleg. Akad közöttük, aki régebben aktívan sportolt, de már nem. Egyébként nem jellemző, hogy a saját csapat - vagy sportolótársaimmal barátkozom.

- Miért?

- A táborokban alaposan kiismerjük egymást, ott mindenki szívat mindenkit. Főleg a versenyek előtt élesedik a helyzet. Olyankor már csak az egyéni érdekek számítanak. Szerintem úgyis a pályán dől el minden...

- Kicsit csalódottan mondod mindezt.

- Azért mert ebből a szempontból kilógok a kajakos társadalomból: barátok közt nincs rivalizálás.

- Csalódtál is, vagy csak általánosságban mondod?

- Ismerek egy srácot, aki a pályám elején felkarolt és mindenben segített. Azt hittem, barátok vagyunk. Az első edzőtáborunk alatt azonban kiderült, hogy mégsem. Rosszulesett, hogy a hátam mögött kibeszélt. Bár hatéves történet és a srác régen abbahagyta a versenyzést, azóta sem beszélünk egymással. Jó tanulópénz volt. Mint mindenki, én is a pofonokból tanulok.

- Kammerer Zoltánnal is csak látszatbarátok vagytok?

- Ő kivétel: jó barát!

„Még 2 olimpia és vége a sportkarrieremnek”

Forrás: HOT! magazin