„Bevallom, régebben nem úgy használtam a száraz- és gőzfürdőket mint ahogy kellett volna“ – kezdi beszélgetésünket hamiskás mosollyal a Kőbánya SC. 27 éves sportolója. „Akkor még összevissza rohangáltam a különféle szaunák és a merülő-fürdők között, mindössze jó poénnak, társas programnak tartottam. Így utólag visszagondolva nem is csodálkozom rajta, miért nem esett sokszor jól.“

Bár a szaunák működtetésénél kötelező lenne azok megfelelő használatának kiírása, sokan se ezt, se azok elolvasását nem tartják fontosnak. „Ma már tudom mi után mi következik, a szaunázások közti szünetekben a test lehűtése után hagyok magamnak időt a pihenésre, így a szervezetem fel tud készülni a következő kör megmérettetésére. Sok folyadékot iszok és relaxálok. Míg régebben nem értettem, a rutinos ‘versenyzők’ miért dörzsölik a bőrüket verejtékezés közben, mára már én is dicsekedhetek luffa szivaccsal.”

Gábor legszívesebben nyilvános fürdőbe jár, mert a szaunázást szívesen köti össze, ahogy ő mondja „brűgöléssel“, meleg vízben üldögéléssel, amikor barátjával megvitatják az élet nagy dolgait. “Az egyesület telephelyén is van szauna, de bevallom, még sose láttam belülről... Budapesten számtalan szép fürdő található, egy megszokott helyre járok, de szívesen látogatok el időnként máshová is. Itt összekötjük a hasznos dolgot a kellemessel; regenerálódunk és közben jókat beszélgetünk”.

Már több éve járnak át telente kajakosaink-kenusaink az ausztriai Schladmingba, ahol az alapozó sportok, a futás, az úszás mellett, nagy szerepet kap a sífutás is. “Szerintem ez a legkeményebb sportág. Sífutás közben nem is gondolok semmi másra, csak hogy mikor lesz már vége, és mikor ereszthetjük ki a gőzt. Ausztriában sokkal nagyobb hagyománya van a szaunázásnak, ott ismerkedtem meg a szabályokkal is. Nekem nem furcsa, hogy ott meztelen mindenki. S bár szégyenlősnek nem mondhatom magam, itthon azért nem erőltetném, sőt, mikor ‘férfifürdőbe’ megyek, én elölre és hátulra is veszek fel köténykét’.

Szerencsére egyre többeknél szerepel itthon is heti/havi szintű, visszatérő programként a szaunázás, ezért a hazai wellnessek és fürdők is igyekeznek a szolgáltatás minőségét emelni, például óránkénti felöntéssel. “Schladmingba nem csak azért szerettünk járni, mert a test lehűtését hóban, vagy az erkélyen világkupa sífutamokat nézve is megtehettük, de a felöntés ceremóniáját is ott ismertük meg. Amikor a fürdőmester felémcsapta törülközővel a forró levegőt, rájöttem, hogy ő a kemény legény”.

“Bár tudom, az érrendszerre gyakorolt hatása, valamint méregtelenítő volt a fontos, mégis remélem, a szaunázás a fogyasztásomban is segít majd. Az edzőm is ebben reménykedik... Én egyben biztos vagyok, másnaposság tüneteinek enyhítésére kitűnő, bár erre mostanság nem használom” – meséli mosolyogva. Gábor a tavalyi eredményeivel nincs kellőképpen megelégedve, nem tagadja, volt egy kis mélypont, most mégis újult erővel vág neki a kihívásoknak. És ebből idén lesz bőven. A szakág ugyanis újításokat vezetett be, levette az 500m egyéni és páros számokat a műsorról, mely utóbbiban Gábor, Kammerrer Zoltánnal indult. Idén kipróbálja magát 1000 méter egyesben, nagy álma, hogy hasonló eredményeket produkáljon, mint másodmagával. Nemsokára megnyitja kávézóját a Marinaparton, de legtöbbet nem is ott, hanem, ahogy tőle hallottam, már akár februártól(!) a vizen láthatjuk. Ennyit a koratavaszi vízreszállásról. Lehet, hogy neki nem is lenne szüksége az értornára?