– Nézzük a felszínt: jóképű vagy, kedves mosollyal, olyasvalaki, akinek a bőrébe szívesen belebújnának mások…

– Ez valóban a felszín. Bár összességében elégedett vagyok azzal az emberrel, aki reggelente visszanéz rám a tükörből, azért nekem is megvannak a mindennapi problémáim, bosszúságaim, gondjaim.

– Mi volt a legutóbbi bosszúságod?

– Nem is tudom… Talán a válogató előtti betegségem, hogy megint a legrosszabb időpontban történt velem valami. Tudod, én hálás lehetek a környezetemnek, hogy nem kell postai sorban állással, apró-cseprő ügyekkel bíbelődnöm. Ebben a segítségemre van a párom, Sári Évi és az édesanyám. Ők viszik azokat az ügyeket, amelyeket az edzőtáborok miatt nem tudok én megoldani. De azért nekem is vannak bosszúságaim. Pedig alapvetően nagyon türelmes ember vagyok… Vagyis pontosabban olyasvalaki, aki csak nyeli-nyeli, a kimondanivalókat, aztán hirtelen felrobban. Pedig milyen jó lenne az állandó őrlődés helyett azonnal kiadni a dolgokat magamból.

– Kerülöd a konfliktusokat? Inkább belesimulsz az adott helyzetbe?

– Ez sem teljesen igaz. Ha valamit nagyon szeretnék elérni, azt természetesen véghez viszem, de szeretek alkalmazkodni másokhoz, egy közös cél érdekében csapatember lenni. Az idén például ezért választottam a csapathajós indulást. Szeretném, ha az augusztusi szegedi olimpiai kvalifikációs világbajnokságon én is a négyes tagja lehetnék.

K-4 1000m: Boros Gergely, Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor, Vereckei Ákos

– A magánéletben sem diktálsz?

– Nem diktálok, de a környezetemben, a baráti körömben meghatározó figura vagyok.

– Néhány évvel ezelőtt, amikor sikert sikerre halmoztál, és a televízióban is sokszor feltűntél, nagyon sok barátod volt. Mi a helyzet most?

– Az akkor volt. Mára szerencsére megmaradtak az igaz barátok. Akik segítőkészek, akik a nehéz helyzetekben is mellettem állnak, akiktől lehet tanulni, és akikkel félszavakból is megértjük egymást. Két-három év alatt nagyot fordult a világ. Sokat változtam, érettebb, talán határozottabb is lettem. A pályámon, de főként a civil életemben a sors leosztotta nekem azokat a pofonokat, amelyek talán kikerülhetőek lettek volna. De hát az ember a saját bőrén tanul meg mindent. Ha most azt kérdezed tőlem, hogy szeretem-e azt az embert, aki vagyok, azt felelem: igen. De! De jó lenne még egy kicsit határozottabbnak, erőszakosabbnak lennem. A feltétlen bizalom és a megbocsátás nem mindig kifizetődő. Ezt megtanultam az üzleti életben.

Gábor és édesanyja: Marcsi

– Akinek a pénzügyekben nincs szerencséje, az jól áll a szerelemben. Valahogy így szól a mondás, nem?

– A szerelem szerencsére megtalált. Nagyon szépen élünk Évivel, aki úgy érzem, tökéletes társ mellettem. Ő ízig-vérig nő. Mai nő, hogy stílszerű legyek.

– Mitől a nagy ő a Te számodra?

– Van kisugárzása, jószívű, türelmes, okos, talpraesett, és nagyon jókat lehet vele beszélgetni. Jó elmenni vele társaságba, mert feltalálja magát, közlékeny, nem olyasvalaki, aki csak ott van veled, mert jól mutat melletted.

– Azzal a bizonyos kisugárzással Te sem állsz rosszul. Mi az, amivel levetted a lábáról Sári Évit?

– Hogy ízig-vérig férfi vagyok. Odafigyelek rá, kényeztetem, és ami a legfontosabb: még mindig meg tudom nevettetni. Szerintem a nevetés, a humor alapvető dolog egy párkapcsolatban.

– Kényeztetésként mondjuk egy háromfogásos, gyertyafényes vacsora?

– Maximum étteremben, mert én még egy vajas kenyeret sem tudok elkészíteni. Ha „terülj, terülj asztalkám” van odahaza, az Évi keze munkája, én általában a szerencsés fél vagyok, aki ezt kiélvezheti.

Gábor és a keresztfia: Levi

– A kedvenceid?

– Mindenevő vagyok, és nagyon egyszerű dolgokkal is le lehet venni a lábamról. Például Rákóczi túróssal és gumicukorral. Ezeket nagyon szeretem, bár most a felkészülési időszakban le kell mondanom a nasizásról.

– Mintha egy nagy gyerek mondta volna ezt…

– Mert az is vagyok. Az életem fő örömforrásait az Évivel, valamint a keresztlányaimmal és az unokaöcsémmel eltöltött idők adják. Amikor erről beszélek az embereknek, sokan megkérdezik: mikor lesz már saját gyerekem? Nos, erre még nem vagyok felkészülve. Évi két gyereket nevelne, ha most babát vállalnánk, és ezzel ő is tökéletesen tisztában van. Egyelőre jól megvagyunk kettesben, és mindketten tudjuk, hogy egyszer ennek is eljön az ideje. Ha gondolatban tíz évet előre ugrok az életemben egy jó egzisztenciával rendelkező, sikeres vállalkozást irányító, két gyermekes apukát látok. Ennél többre nem is vágyom…

Forrás: amaino.hu