Sokáig úgy tűnt, hogy a sors a tenyerén hordoz. Megdolgoztál azért, hogy sikert sikerre halmozz, de jött Athén, és nem jutottál ki az olimpiára. Pekingben negyedik lettél, Londonban nem voltál ott. Mélységek és magasságok vannak a sportkarrieredben. Jól látom?

Igen, jól látod. Egyedül az olimpia fájó pont számomra. Az még nem jött össze. Kammerer Zoli mondta régen: "Olimpiát az nyer, aki megérdemli." Ezek szerint - én nem érdemeltem meg.

Mondod ezt kuncogva, de ezen elgondolkoztál?

Elgondolkoztam, persze. Nem tudom, miért nem jött össze Pekingben a dobogós hely. Kajakos berkekben úgy mondják: "Állt a zászló", hogy megnyerjük az olimpiát. Két aranyért mentünk, aztán két negyedik hely lett belőle. Számomra az egy nagy törés volt.

Ül velem szemben egy csupa izom 198 centis pasi. A törést hogy kezeled? Edzett vagy. Olyan, aki nyilván a fizikai fájdalmat is jól tűri, hiszen naponta hajtja magát. Ha valami rossz történik veled, nagyon megvisel?

Nagyon. Azt gondolom, hogy nem is a fizikai, hanem a lelki nyomás az, amit nehezebb lélekben és agyban feldolgozni. Sokkal nagyobb erőpróba, mint a testnek bírni a terhelést. Nekem is az előbbiek mentek nehezebben.

Ilyenkor elbújsz?

Van úgy, hogy elbújok, de olyan is volt, hogy nem jó irányba ment az életem. Egy időben a bulizásba menekültem, ami aztán sajnos meg is látszott az eredményeimen.

Peking után volt egy olyan időszak, amikor feltűntél a celebvilágban. Különböző kereskedelmi televíziókban szerepeltél. Utólag mindez a helyére került, vagy ha lehetne, inkább visszaforgatnád az idő kerekét, és törölnéd? Mennyire kell ilyenkor vigyázni arra a képre, ami világbajnokként kialakult rólad?

Azt a képet meg kell védeni, csak az a baj, hogy amikor 2005-ben világbajnok lettem, attól kezdve hívtak ide-oda, és rögtön rám sütötték a bélyeget, hogy "celeb". Nem sportoló, hanem celeb. Magyarországon ez furcsán működik. Aki jól sportol, jó színész, vagy valamit elért, és szerepel, akkor celeb kategóriába sorolják, mint a villalakókat. Akkor is, ha ez igazságtalan. Nem bánok semmit. Azt igen, hogy nem nyertem olimpiát, de azon kívül úgy gondolom, hogy mindennek oka volt, és csak tanultam belőle.

Mire tanítottak meg a kudarcok? Mindig összeszedted magad és újra nekiindultál?  Nem tetted le a lapátot, hanem vettél egy nagy levegőt?

Én örök küzdő vagyok, soha nem adom fel - főleg az álmaimat nem. Szeretek harcolni értük, és kitartani mellettük. Most újra felálltam a padlóról, és csinálom. Vannak terveim, van jövőképem a sportban és a magánéletemben is. Három éves korom óta sportolok, ami megtanított arra, hogy nem szabad feladni, hanem mindig tovább kell menni a céljaimért. Valószínűleg, ha nem sportolnék, akkor nem lennék ilyen ember.

Mikor kezdtél el nagyot álmodni? A szüleid elvittek sportolni, vélhetően mert egy izgő-mozgó fiúcska voltál és mert mozogni egészséges. Mikor merült fel benned először,, hogy te lehetsz "A Kucsi"?

Amikor kinőttem azt, hogy tűzoltó, rendőr, vagy mentős szeretnék lenni. Érdekes, hogy már kiskoromban is tudatosan úgy választottam sportágat, hogy melyik az, amiben a magyarok világviszonylatban is jók. Így lyukadtam ki a kajak-kenunál, és az volt a fejemben, hogy szeretnék nemzetközi szinten is eredményeket elérni.

Benned volt a kitűnni vágyás?

Igen, dolgozott bennem. Szeretem a sikert. A kudarcot nagyon nem bírom, de ezzel mindenki így van, nem?

Matematikailag jóval több sikered volt, mint kudarcod. Csak azok a fránya olimpiák - a világbajnokság nem tudja felülírni?

Nem. Olimpia csak négy évente van. Ez a kemény és ez is a szép benne.

Londonba, a legutóbbi megmérettetésre nem jutottál ki.

Nem tudom, hogy miért nem sikerült. Úgy gondolom, hogy mindent megtettem, de mégsem úgy jött ki a lépés, hogy ott lehessek.

Ebben mennyi része volt a szerencsének, és mennyire igaz az, hogy ezek a dolgok fejben dőlnek el?

Az utóbbi években egyre többet lehet hallani arról, hogy milyen fontos a lélektani, szellemi háttér. Amikor az ember fiatal és ereje teljében van 21-22 évesen, akkor nem gondolkozik, nem töri a fejét, hanem egyszerűen csak megy előre. Aztán amikor fölkerül a csúcsra, és jön egy nagy pofon, egy kudarc - na, akkor kezd el gondolkodni, hogy húha, hát ezt agyban össze kellene rakni valahogy. Ha ez nem sikerül, akkor nem tudsz visszamenni. Ahogy telik az idő egyre több pofont kapsz, és egyre fontosabbá válik az, hogy az ember agyban ott legyen. Jó ideig erre nem fordítottam sok energiát, de ma már tudom, hogy milyen fontos, ezért odafigyelek.

Ez egy másfajta hozzáállást jelent?

Igen, egy másfajta hozzáállást, tudatosságot, fogalmazhatnék úgy is, hogy pozitív gondolkodást igényel. Azokat a gondolatokat, hogy "nem tudom", meg "nem értek hozzá" - kitöröltem a fejemből.

Megingás nélkül látni kell a célt?

Igen. Csak az a cél lobogjon előtted, amit kitűztél. Én most így edzek, így vagyok, így élek - bármi, ami ezt megzavarja, kisöpröm a fejemből.

Mit érzel, amikor lemondó kritikákat olvasol? "Hát, már leszálló ágban van..." Amikor a siker jön, mindenki a vállára emel, aztán jön a fanyalgás. Nyilván átéled ezt.

Átélem, átérzem, látom. Amikor az ember még nem nyert semmit, akkor nincs mellette senki. Aztán jönnek a sikerek és hirtelen mindenki vele örül, gratulál és veregeti a vállát. Egyre többen mondják, hogy szerepük volt az eredményekben, a végén már nem is a saját edződ volt az, akivel dolgoztál. Elindulnak a mendemondák. A szomorú az, hogy amikor valami nem sikerül, akkor ezek az emberek hirtelen eltűnnek, és csak az a szűk kör marad melletted, aki eddig is segített az utadon. Ők maradnak, de amúgy mintha elfogyna a levegő.

Ez egy kemény rosta.

Igen. A kudarcok arra is jók, hogy ezen a rostán átmennek az emberek és kiderül, hogy ki az, akire lehet számítani, aki tényleg igazi barát, és ki az, aki csak azért volt mellettem, mert fönt voltunk a csúcson. Hisz ott lenni jó. Nagyon nyitott, őszinte ember vagyok. Tudom, hogy túl hamar nyitok, és elfogadom az embereket. Megvan bennem a bizalom irántuk, de ha valaki ezt eljátssza, akkor vége. Nem akarok beszélni róla, de vannak csalódások, amik belém égtek. Nem vagyok haragtartó típus, de a három lépés távolság továbbra is megvan bizonyos emberekkel. Lezárok, de nem felejtek.

Szerelmével, Szabinával - a képen már hárman vannak!

Most 30 körül vagy. Azt mondod, hogy már másképp gondolkozol. Miket köszönhetsz a tapasztalatoknak? Miben változtál?

Kevésbé vagyok bohém. Régen még az edzéseken is egyfolytában röhögtem, szórakoztam, viccelődtem. Most azt érzem, hogy ezen a téren is komolyabb lettem. A poénkodás megmaradt, de most már tudom, hogy mikor lehet, és mikor nem.

Számolsz visszafelé? Az évek múlnak. A sportban ez mást jelent.

Abszolút nincs visszaszámlálás. Most lettem 30 éves, és úgy érzem, hogy új kapuk nyílnak előttem. Az eltelt három évtizedet lezártam, és valami azt súgja, hogy jó felé megyek - sikeres időszak következik.

Valahol azt olvastam, hogy ezt a sportot 34-35 éves korig lehet űzni.

A legjobb példa Kökény Roland, aki 37 éves és most nyert olimpiát. A riói olimpia a célom. Ezt az évet adtam magamnak, hogy mindenképp visszakerüljek a válogatottba. Ott leszek és csinálom tovább Rióig. Csak az aranyérem az, amit el tudnék fogadni.

Nincs kétely.

Cseppnyi kétely sincs bennem. Tudom, hogyha odafigyelek magamra, az életvitelemre, akkor semmi probléma nem lesz. Akkor meg tudom csinálni.

Mit jelent ez az életvitel?

Rájöttem, hogy az elmúlt években eltűnt belőlem az alázat a sport iránt, pedig anélkül nem megy. Igenis kell az alázat, a pihenés - mindenre oda kell figyelni. Sokkal fegyelmezettebben élek. A bohém élet már a múlté. Naponta hat órát edzek. Nincs lébecolás, kihagyás, de nem is hiányzik! Visz előre a vérem, egyfolytában hajtom magam. Ha nagyon fáradt vagyok, akkor is csinálom, pedig néha jobb lenne egy pihenő, de nem állok meg. Nem engedem meg magamnak. Régen előfordult, hogy sóhajtoztam, hogy nem bírom, de ez megszűnt. Most megint nagyon élvezem, szeretem, csinálom. Főleg, hogy itt a jó idő és süt a nap.

Egyfolytában gyötröd a tested és az agyad, programozod a gondolataidat. Hogyan töltődsz?

Télen nagyon nehéz volt. Kajakosok vagyunk, evezni szeretünk, nem a konditeremben súlyzózni, futni, úszni. Olyankor nem könnyű, de akkor is a cél lebeg előttem, illetve itt van a családom, a barátaim, akikre számíthatok, és a hétvégéken ők szoktak engem feltölteni.

"Üvegbúrában" nőttök fel - mondtad valahol. Az élsportolókat nem nagyon készítik fel arra, hogy mi lesz utána.

Megvan a kép. Nyugodt családi háttér, és egy vállalkozás, ami anyagilag is biztonságot jelent. Én már többször kibújtam az üvegbúra alól - Peking után azért ki-kikacsintgattam. Rá is kellett jönnöm, hogy mennyire más a világ. Voltak vállalkozásaim, volt, amelyeik ment, de volt olyan is, ami becsődölt. Ezek is kellettek tapasztalatnak.

A terveid most a fiókodban vannak?

Igen. Muszáj őket most ott hagyni. Tényleg csak a sport létezik. Nem szabad többfelé koncentrálnom, mert az nem jó.

Utaltál a családi háttérre. Az elmúlt években két női név merült fel veled kapcsolatban, Sári Évi, és Tápai Szabina. Az egyik legfrissebb hír az volt, hogy eljegyeztétek egymást Szabinával, de ha belegondolok, elég hullámzó volt a magánéleted.

Nem tudom, hogy miért alakult így. Kerestem a választ, de nem találtam. Sose hittem volna, hogy ilyen helyzetbe fogok kerülni, hogy úgymond ide-oda csapongok. Mindig azt szoktam mondani a barátaimnak, ha a nőkkel van problémájuk, hogy tök egyszerű, nem kell gondolkozni!

Ja, hogy tök egyszerű? Aha. Jót nevetünk ezen!
 
Persze, mert a saját életemben olyan helyzetbe csöppentem, ami egyáltalán nem volt egyszerűnek mondható, de ma már az. Minden letisztult. Boldogok vagyunk Szabinával és igen, eljegyeztem. Nem szeretnék beszélni arról, ami előtte volt. Révbe értem.

A párkapcsolatban jellemző volt rád, hogy ha nem volt jó, akkor léptél? Kitartasz, vagy inkább a könnyebb ellenállás felé indulsz?

Azt gondolom, hogy kitartó voltam a kapcsolataimban. Lehet, hogy inkább hamarabb kellett volna szedni a sátorfát és menni, de most jó. Szabina pontosan érti, hogy miről szól az életem. Ő is ugyanazokon a dolgokon szokott átmenni, amiken én. Nem kell magyarázkodni, ha fáradt vagyok. Abszolút partner mindenben, és nagyon jól tud nekem segíteni. Ő egy nagyon életvidám lány, ezért nagyon boldog vagyok mellette, mert tényleg minden nap színt visz az életembe. Nem hagyja, hogy akár egy percre is magamba roskadjak.

Keresztfiával, Levivel

Melléd, aki egyébként egy sármos, humoros, de magát agyonhajtó pali, olyan nő kell, aki csicsereg és körbedong, vagy időnként inkább jó asszony módjára csendben marad és hagyja, hogy elheverjen a hős?

Is-is. Ő egész nap csicsereg, körülzsong, de amikor látja, hogy nagyon fáradt, vagy nyűgös vagyok, akkor békén szokott hagyni. Ilyen hál' istennek ritkán van. Nagyon nehezen tudok kiborulni, nyugodt vagyok. Mondhatnám, hogy birkatürelmem van. Néha túlságosan is. Sajnos, régen nagyon sokáig tűrtem-tűrtem, és utána, mint a vulkán, egyszer csak kitörtem, de ezen próbálok változtatni. A párkapcsolatban is, és az élet más területein is rájöttem, hogy kommunikálni kell. Sokszor volt, hogy nem mondtam ki, hogy mi a bajom, hanem magamban őrlődtem, de rájöttem, hogy a struccpolitika nem jó. Látod, ez is egy olyan dolog, amire ma már igyekszem figyelni, nehogy valami észrevétlenül rágja belül a kapcsolatot. Nem hagyom.

Figyelni pedig egyre inkább lesz mire, illetve kire. Azt csiripelik a verebek, hogy hamarosan apa leszel!

A hír igaz! Miért is tagadnám vagy cáfolnám. Nagyon régóta szeretnék gyereket, ezért nagyon örülök, már alig várom.

Látod magad, amint matchboxszal játszol, vagy éppen copfot fésülsz?

Igen, látom. Szerintem vidám kép. Szerencsére éltem már át hasonló pillanatokat a nővérem gyerekével és a két keresztlányommal is, ezért van némi gyakorlatom. Várom, hogy a sajátommal babázhassak.

Lássam azt a nagy embert, amint ott hever a szőnyegen és birkózik egy aprósággal?

Bizony! Ha belegondolsz, ugye milyen jó dolgok történnek velem? Ezek jó jelek. Nagyon jók. Mondtam én, hogy új kapuk nyílnak.

Forrás: Life.hu/Szily Nóra