De mit tenne egy ereje teljében lévő Achilleus, ha a harmadik évezredben felébredve nem találna ostromolható várfalakat magának? Nyilvánvalóan a sport lenne a szenvedélye, abban élné ki felgyülemlett energiáit, és egyik sportágban talán Európa- és világbajnok lenne, ahogy Kucsera Gábor tette kajakozóként.  

Egy sikeres sportkarrier lemondásokkal jár, ráadásul az évek során a felelősség patinája rakódik rá, hiszen nem könnyű nap mint nap több ezer ember példaképeként létezni, és végig a média érdeklődésének középpontjában állni. Gábor látszólag jól kezeli ezeket a helyzeteket. A hírnév korlátai között, szűk mederben, könnyed mozdulatokkal kormányozza sorsának hajóját, és a problémák akár a nyílvesszők egykor Achilleus testéről, lepattannak róla. Külsőre sértetlen marad, de ne feledjük, a legyőzhetetlen hősnek is volt sebezhető pontja, és egy halandó mindig jóval többet kockáztat.

- Neked eszedbe jutott már a színészkedés, mint választható alternatíva? Mit szólnál, ha felkérnének egy filmszerepre?

Kucsera Gábor: - Őszintén szólva nem hinném, hogy nekem találták ki a színészkedést. Nehezemre esne más bőrébe bújni, eljátszani, hogy valaki más vagyok. Egyszer elfogadtam egy ilyen felkérést. A Tv2 egyik sorozatában magamat alakítottam egy epizódban. Nem őrzök jó emlékeket a forgatásról. Sokan voltak körülöttem, mindenki akart tőlem valamit, a kamera végig az arcomban. Jobban szeretem az ilyen csendes fotózásokat, amilyenben általatok volt részem nemrégiben.

- Milyen filmeket szeretsz, inkább moziba vagy színházba járó vagy?

Kucsera Gábor: - Vannak kedvenceim, például a Rocky-sorozat. A másik, ami eszembe jut, a Minden héten háború Al Pacinóval. Az utóbbi időkben nem járok moziba, esténként inkább olvasgatok. A sportpszichológiával kapcsolatos könyvek érdekelnek. Azt tanítják, hogy minden a fejben dől el. Én is osztom ezt a véleményt, a sportban ez a valóság. Amikor két versenyző között tizedmásodpercek döntenek, ha győzni akarsz, csak a belső tartásod, a mentális erőd segíthet. Ezzel lehet előcsalogatni magadból azt a pluszt, amire az utolsó métereknél szükséged lesz. 

A színház is érdekel, a musicalek a kedvenceim. A Hairt egyszer a szüleimmel láttam valamikor régen a Budai Parkszínpadon. Örökre emlékezetes előadás marad számomra. Még ma is szeretem a zenéjét, és a történetet is átéreztem, bár nekem soha nem volt hosszú hajam. Nem is lehetett a sport miatt.

- Legtöbbször nőkkel kapcsolatos hírek keringenek rólad a bulvársajtóban. A közelmúltban arról lehetett olvasni, hogy eljegyezted Tápai Szabinát, régi-új szerelmedet, és talán a gyermekáldás is közeleg...

Kucsera Gábor: - Karácsonykor kértem meg Szabina kezét. Nagyjából öt hónapja jártunk. Kettesben voltunk és egy hatalmas dobozt kapott tőlem ajándékba. Amikor kibontotta, egy kisebb dobozt talált benne, abban egy még kisebbet és így tovább... Legalább hat doboz volt egymásba csomagolva, végül az utolsó dobozban ott volt az eljegyzési gyűrű. Az már bizonyos, hogy idén lesz az esküvőnk. Hasonlóan izgalmas pillanat volt, amikor megtudtam, hogy Szabina állapotos. Nagyon boldogok vagyunk, és türelmetlenül várjuk a kisbabát. Én személy szerint úgy érzem, alig tudom kivárni ezt a kilenc hónapot, már nagyon szeretném kezemben tartani a kicsit. 

- Erről az életről álmodtál gyerekkorodban, hogy sikeres sportoló és boldog családapa leszel, vagy az álomnak volt egy olyan változata is, amiben egy másik élet, esetleg más hivatás szerepelt?

Kucsera Gábor: - Hároméves koromtól sportolok. Úszással kezdtem, de később más sportokat is kipróbáltam: vízilabda, foci, kosárlabda, torna, végül a kajak mellett döntöttem. Mondhatni a véletlennek köszönhetem, hogy éppen ebben a közegben kötöttem ki. Pontosabban akkori szomszédunknak, aki egy napon elvitt magával a Margit-szigetre, ahol először ültem be egy kajakba. Emlékszem, a „kacsaúsztatóban" megmutatták, hogy kell be- és kiszállni, hogyan fogjam az evezőt, s amikor kieveztem a vízre, olyan könnyen ment, mintha abban a csónakban születtem volna. Hónapokig egyszer sem borultam a vízbe. Csak amikor megláttam, milyen keményen hajtanak a nagyok, és utánozni akartam őket, akkor lettem először vizes. Akkor tetőtől talpig. Teljesen tudatosan választottam sportágat magamnak. Végiggondoltam, hogy nemzetközi szinten miben lehetek sikeres hazai feltételek között, és ahogy eldöntöttem, attól kezdve minden energiámat a kajakozásra fordítottam. Fiatal korom ellenére megéreztem ebben a sportágban a siker lehetőségét saját jövőm szempontjából. Azt hiszem, gyerekként pontosan ilyen életet képzeltem el magamnak. Élsportoló akartam lenni és boldog családapa, hamarosan teljes lehet a kép.

- Mennyire nyilvánvaló számodra, hogy a kisugárzásod milyen erőteljes hatást gyakorol az emberekre?

Kucsera Gábor: - Hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok tisztában azzal, hogy hatással vagyok az emberekre. Nem tudom pontosan felmérni a hatás erejét és mibenlétét, de látom a reakciókból, ahogy felfigyelnek rám. Gyakorlatilag nem tudok úgy megjelenni, hogy ne keltsek feltűnést. Fiatalon ez jól jött, szerettem csajozni, hát csajoztam. Ebben a kérdésben nem voltak problémáim. 

- Te mennyire tartod jó pasinak magad?

Kucsera Gábor: - Szerénykedhetnék, biztos úgy illene, de ha őszinte választ vársz, azt tudom mondani, elégedett vagyok a külsőmmel. Nekem is vannak hibáim, én sem vagyok tökéletes, de nem foglalkozom ezekkel. Nem szoktam kritikusan vizsgálgatni magamat a tükörben. Jól érzem magam a bőrömben, és nem cserélnék senkivel a világon.

- Sokan gondolhatják, hogy hasonló ismertségre, elismerésre vágynak, amilyen neked megadatott. Ha jól sejtem, ennek az életformának is vannak árnyoldalai. A szigorú edzésmunka sok lemondást követel, és egyfajta fanatizmus is elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki a tiédhez hasonló eredményeket érjen el a sportban.

Kucsera Gábor: - Az biztos, hogy az élsport kőkemény lemondásokkal jár, ráadásul ezek nem mindig hozzák meg a várt sikert. Mégis, ha magamba nézek, el kell ismernem, hogy azokban az években, amikor megfelelő alázattal álltam a sporthoz, jöttek az eredmények. A pekingi olimpia után valami megváltozott bennem. Lazítottam a gyeplőn, nem éltem már olyan spártai életet, mint korábban, és ilyenkor a folyamat könnyen elszabadul. Többet buliztam, kevesebbet, vagy nem megfelelő intenzitással edzettem, s ez pont elég volt. Furcsa kettősség él ezzel kapcsolatban bennem. Egyrészről bánom az elvesztegetett időt, a sportban lehetetlen bepótolni az elszalasztott pillanatokat. Ugyanakkor ha valami csoda folytán lehetőségem nyílna arra, hogy elölről kezdjem az elmúlt néhány évet, semmin sem változtatnék. Olyan helyzeteket hozott elém az élet, amelyektől szívem szerint óvnám a szeretteimet, de úgy érzem, nekem szükségem volt ezekre a tapasztalatokra, sokat tanultam belőlük. A megpróbáltatások nélkül ma nem lennék az, aki vagyok.

- Melyek voltak sportkarrieredben a felejthetetlen pillanatok?

Kucsera Gábor: - Az első versenyt, amin indultam - az 1990-es Acél Kölyök Kupát - rögtön meg is nyertem. Elmondhatatlan érzés volt. Ezután sorra jöttek a további eredmények. A két ifi Európa-bajnoki aranyérmem és később a felnőttsikerek. 2005-ben Zágrábban lettem először világbajnok Kökény Rolanddal párban. Az eredményhirdetéskor ott álltam a dobogó felső fokán, a magyar himnusz zengett a szélben, édesanyámék a pódium előtt vártak egy hatalmas tortával. Aznap volt a születésnapom. Az egy tökéletes nap volt. Egy évre rá, 2006-ban Szegeden rendezték a világbajnokságot. Akkor 1000 méteren Kammerer Zolival futottunk be elsőként a célba. Hálás voltam a sorsnak, hogy ismét nyertem, ráadásul hazai közönség előtt. Elképesztő hangulatot varázsoltak nekünk a szurkolók, sosem fogom elfelejteni. Akkor éreztem át, milyen lehet ünnepelt futballsztárnak lenni, és hétről hétre telt házas stadionokban játszani több tízezer ember előtt.

- Jelenleg milyen intenzitással edzel? A jövőben vannak olyan céljaid, amelyek eléréséhez megfeszített edzésmunka szükséges?

Kucsera Gábor: - Hónapok óta újra teljes erőbedobással edzek. Magam mögött hagytam az elmúlt időszak bizonytalanságát. Jelenleg egyetlen célom van, visszakerülni a válogatottba és kijutni a 2016-os riói olimpiára. Hogy milyen eredményben bízom, arról inkább ne beszéljünk, ebben a kérdésben kissé babonás vagyok.

- Úgy tudom, vallásos ember vagy, miben nyilvánul meg ez nálad?

Kucsera Gábor: - Ezzel kapcsolatban inkább úgy fogalmaznék, hogy erős hitem van. Nem vagyok templomba járó ember, megkeresztelkedve sem vagyok, de úgy tapasztalom, hogy létezik egy felsőbb erő, ami irányt szab az ember életének. Ahogy visszanézek az elmúlt évekre, azt látom, hogy amikor nem a megfelelő irányba haladtam, rövidesen válaszút elé kerültem, és a kijózanító pofonok segítettek abban, hogy a helyes utat kövessem. Nem tudom, hogy Isten akarata nyilvánul meg így az életemben, vagy az őrangyalom avatkozik olykor közbe. Mindenesetre biztos, hogy valaki vigyáz rám, és jól teszi a dolgát. Annyi nehéz helyzeten átsegített már, hogy tagadhatatlan a létezése. Számomra a hit szabadságot jelent, nem kötnek a vallás béklyói, nem ítélek el senkit azért, ha történetesen másban hisz, mint én.  

- Egy másik magazin kapcsán egyszer hosszasan beszélgettünk a tetoválásodról.  Ez egy meglehetősen nagy minta, az egész hátadat befedi. Akkor úgy éreztem, hogy ez nem csak múló hóbort nálad. Változott azóta erről a véleményed?

Kucsera Gábor: - Ha arra gondolsz, hogy esetleg megbántam a tetoválást, a válaszom, hogy azóta a teljes jobb karomat is befedettem. A háttetoválásom egyébként a minden emberben benne rejlő szélsőségeket jeleníti meg, és a bennünk élő jó és rossz közötti arany középút megtalálásáról szól. Ez az út Jézus, az ő alakja látható a kompozíció középpontjában, ő vezethet végig minket azon az úton, amin haladnunk - saját sorsunk szempontjából - a legüdvözítőbb. A jobb karomon egy összefüggő minta látható. Ennél az alapkoncepció egy Hemingway idézet volt, ennek soraiból lettek kiválasztva, és képekké formálva a bőrömre került ábrák. Az idézet így szól: „Emberi törvény, kibírni mindent s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák." Ez az idézet a hitvallásom, ez tükrözi legtömörebben és legkifejezőbben az életfelfogásomat és sportolói magatartásomat.

- Gondolom, számodra is nyilvánvaló, hogy sok gyermek és fiatal sportoló példaképe vagy. Ha néhány mondatban kéne megfogalmaznod, hogy milyen tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy valaki sikeres sportoló legyen, mivel biztatnád őket?

Kucsera Gábor: - Elsőként azt mondanám, hogy szeressék, amit csinálnak. Ne munkának fogják fel, és ne kényszerből tegyék. Főleg ne valaki más tanácsára vagy elvárásai miatt. Saját céljaik lebegjenek a szemük előtt. Kitartás, alázat és tehetség szükséges mindenhez az életben; ahhoz is, hogy elérjük azt, amit a legjobban akarunk.

- Mi az, amire nagyon vágytál, de soha nem teljesült?

Kucsera Gábor: - Egyetlen ilyen dolog van: az olimpiai aranyérem. A riói fellépés lehetősége szerencsére még előttem áll.

Forrás: Slide Magazin 2013./Bartha Barna
Fotók: Hamarits Zsolt