Bár a botrány már elült, ő pedig nyilvánosan mindenkit megkövetett, mégis kerüli a reflektorfényt. Közben volt ideje alaposan átgondolni, megemészteni a történteket. "Egyelőre folynak a fegyelmi tárgyalások. Nem tudom, hogy folytatódik-e a sportolói pályafutásom, de inkább nem. Egy életre megbántam azt az esetet, ma már tudom, hogy fontosabb dolgok is vannak. Próbálok a családomra, a jövőmre koncentrálni. Ők mindenben támogatnak engem, és most csak ez számít" - mondja.

MEGY AZ ADOK KAPOK

Kétségtelen, hogy a legnagyobb segítsége a felesége, Tápai Szabina kézilabdázó. "Én mindenben támogatom a férjemet. Lehet, hogy folytatja a sportot, lehet, hogy nem, de ha így hagyja abba, akkor elképzelhető, hogy évek, mire feldolgozza - meséli szenvedéllyel a csinos kézilabdázó, aki hozzátette, a házasság nem sínylette meg a botrányt.

Látszik is rajtuk, mennyire szerelmesek. És nemcsak abból, ahogy Gábor öleli, puszilja a feleségét, hanem abból is, ahogyan évődnek. "A kapcsolatunk sava-borsa az odamondogatás, állandóan beszólunk egymásnak, persze viccesen, soha nem megbántva a másikat" - mondja Gábor, aki ilyenkor pont az a pimaszul macsó férfi, aki ezer meg ezer lány álma. Ám ahogyan kisfiukhoz, Bencéhez fordul, apa lesz. Gyengéden, szeretettel törődik a kétéves sráccal, Szabina is elismeri, apa és fia között különleges kapcsolat van. "Ami a természetét illeti, a fiunk sok mindenben rám hasonlít - mondja Szabina -, valószínűleg az akaratosságát is tőlem örökölte. Külsőre viszont megszólalásig olyan, mint az apja. Szoktunk is viccelődni a férjemmel: akárki szülte, a fiunknak biztosan Gábor az édesapja. Mindenesetre mostanában csak az apjára hallgat, nagyon odavan érte. Még az első szava is az apa volt!"

APA-FIA NAPOK

Nem is csoda mindez, hiszen Gábor nyár óta sokkal többet van a kisfiúval, mint Szabina. "Én visszamentem kézilabdázni, Székesfehérváron játszom, ott is edzek. Ha úgy tetszik, Gábor vette át odahaza az én szerepemet is" - mondja a fiatal édesanya, majd férje így folytatja: "Tulajdonképpen most főállású apa vagyok. Reggel én viszem a bölcsödébe Bencét, majd intézem a fitnesztermünk ügyeit, mosok, teregetek, takarítok, megyek a postára, intézem a bevásárlást, amihez nem ír ám nekem az én asszonyom bevásárló listát, ugye? Főzni nem tudok, de rendelni igen - nevet Gábor. - Délután megyek Bencéért a bölcsödébe, utána meg apa-fia program van lent, a játszótéren, odahaza pedig, amikor anya is hazajön, hármasban folytatjuk." Szabina veszi át a szót: "A főzés az én dolgom, na meg Bencéé. A legújabb hóbortja, hogy amikor főzök, kisettenkedik utánam a konyhába, és kipakolja a szekrényből a lábasokat, miközben cinkosan rám nevet, mert tudja, hogy nem volna szabad. És persze neki is kell egy tál, és bele valami, amit főzhet."

NAGYCSALÁD? NEM BIZTOS!

Gábor azt mondja, a gyereknevelés szépsége az a sok mosoly, amit a fia arcán lát. Nehézsége pedig a sok türelem. "Abban a korban van, amikor feszegeti a határokat, és mindenre nemet mond. De ezt mindketten jól viseljük, elég laza szülők vagyunk, az életre neveljük őt. Az ő szintjén megbeszéljük a dolgokat, hagyjuk, hogy megéljen, megtapasztaljon mindent, még ha annak egy fenékre esés is a vége. Szabina nem annyira, inkább én vagyok a szigorúbb szülő. Van három keresztgyerekem, velük könnyű, de bevallom, egy sajáttal nem mindig egyszerű az apaszerep - húzza félmosolyra a száját Gábor, aki valaha azt tervezte, hogy három gyereke lesz. - Régen úgy gondoltam, hogy 18 évesen már apa leszek, és összesen három gyerekem lesz. És mivel igen sokszor úgy tűnik, ez az egy is sok, elgondolkodom... Főleg úgy hajnali háromkor, amikor még mindig nem alszik..."

"ELÉG KISZÁMÍTHATÓ"

"Ha három nem is lesz - veszi át a szót Szabina -, de még egy kislányt szeretnénk Bence mellé, talán már jövőre. Nem feltétlen most van rá szüksége, hanem majd ha felnőtt lesz. Egy testvérre mindig lehet számítani, és ezt a támaszt nem akarjuk elvenni Bencétől."

Vajon az új élet kialakítása, az edzések, a háztartás, a gyereknevelés mellett tudnak-e férfi és nő lenni, tudnak-e kettesben is időzni? "Már a fiunk születésekor eldöntöttük, hogy szítani kell a tüzet, a szenvedélyt, nem szabad, hogy a férfi és a nő eltűnjön, és csak anya és apa maradjunk - mondja a feleség, - Szerencsére az összes nagyszülő Pesten lakik, rájuk bármikor számíthatunk, ha gyerekfelügyelőre van szükség. Így néha kicsit kettesben is lehetünk, elmehetünk sétálni, esetleg moziba, vagy csak csendesen megvacsorázunk otthon. Habár megjegyzem, az én férjem nem egy romantikus alkat, sőt elég kiszámítható. Tudom, mikor kapok ajándékot, és nagyjából azt is, hogy mit." Gábor még hozzáteszi: "Az tény, hogy nem vallok minden héten szerelmet, nem állítok haza ajándékokkal. Csak akkor mondom Szabinának, hogy szeretem, ha valami rosszat tettem, például ha eltörtem a kedvenc bögréjét. De talán nem is kell mindig kimondani, tettekkel úgyis bizonyítjuk."

HOL AZ AJÁNDÉK?

Kucseráéknál a Mikulás Bencének és Gábornak tett valami a cipőjébe, Szabinának viszont nem. "Kérdőre is vontam az én férjuramat, hogyan történhetett mindez? Nézett, majd azt mondta, menjek le a közeli virágboltba, és vegyek valami szép virágot. Le is mentem, de nem fizettem, így amikor aznap jött haza, elkapta őt a virágos, és kiegyenlítette a Mikulás-számlát. Szóval ennyit a romantikáról."