Hírek : Tápai Szabina és Kucsera Gábor: Jót tett Milla érkezése a családunknak |
Tápai Szabina és Kucsera Gábor: Jót tett Milla érkezése a családunknak
BEST magazin 2019.01.19. 17:49
A kislány születése alaposan megváltoztatta az életüket. Akármennyire is hihetetlenül hangzik, nem abba az irányba, amire sokan tippelnének. A második gyerek lehalkította, lenyugtatta őket. Az olaszos hév már a múlté, egészen más melegíti már a szívüket.
November végén programozott császárral, 51 centivel és 3560 grammal jött a világra a tündéri kisbaba, és azonnal elrabolta mindenki szívét. Bátyja, Bence nem tud betelni vele, siet haza az óvodából, és bármiben segít, csak a kisbaba közelében lehessen. „Azt hiszem, nincs nagyobb öröm egy szülő számára, mint látni, hogy a gyereke mennyire szereti a testvérét. Gáborral már az elején nagyon odafigyeltünk, hogy Beni ne traumaként élje meg a család bővülését. A kezdetektől mondogattuk, hogy mennyire jó lesz, amikor Milla megérkezik. Még a pocakomban volt, amikor már elkezdett beszélni hozzá, simogatta, elköszönt tőle, ha oviba ment, amióta pedig megszületett, drágaságomnak, édesemnek becézgeti. Hihetetlenül cuki! Nagyon büszke vagyok rá, mert megérti, hogy Millát etetni, pelenkázni, babusgatni kell, de azért látom, hogy szüksége van rám, ezért a minap már kettesben mentünk el valahova, addig Gábor maradt otthon a picivel – mondja majd elolvadva a gyönyörűségtől Szabina, aki szerint kislánya nagyon hasonlít a bátyjára. - Egy az egyben úgy néz ki, mint ahogy Beni kinézett. Ugyanolyan nagy, sötét haja van, bár egy kicsit világosabb, és az arcocskája is olyan kerek. A természetük is megegyezik, a fiam pici babának pont ugyanolyan türelmes és nyugodt volt, mint a kishúga. Egy valami változott csak az első kismamasághoz képest, az én vagyok. Nehezen hittem el, amikor a többgyerekes anyukák mondogatták, hogy a második gyerekágyas időszak sokkal könnyebb lesz az elsőnél, pedig így van. Soha nem voltunk Gáborral paraszülők, mindent az ösztöneink szerint csináltunk, most viszont már nem kell tippmixezni, miért sír a kicsi, tudjuk, mikor éhes, fáradt, vagy mikor kell kicserélni a pelenkáját. Bencével ez azért nem volt így, vele az első hónapban alvajáróként közlekedtem a lakásban... Konkrétan azt sem tudtam megmondani, milyen napszakban vagyunk, mert csak felkeltem, és tettem a dolgom egész nap, lefekvésig. Most viszont már rutinszerűen csinálok mindent, tudom, mi után mi következik, ami jelentősen megkönnyíti a dolgomat.“ Van még valami, egészen pontosan valaki, aki a kismamának segítségére van: a férje mindenben mellette áll. Úgy állapodtak meg, hogy az éjszakákat Szabina viszi, Gábor pedig reggel Beniről gondoskodik. „Egyszer, amikor vittem az óvodába, azt mondtam neki, hogy ő lesz majd az, akinek vigyáznia kell a kishúgára. Láttam rajta, hogy nagyon komolyan veszi, amit hallott.
Fotó: Borzi Vivie
A minap aztán arra lettem figyelmes, hogy miközben Milla aludt, állt az ágya mellett és figyelte. Megkérdeztem tőle, mit csinál, mire azt felelte, hogy vigyáz a testvérére. Nagyon megható volt, úgy őrizte az álmát, mint egy kis angyalka. Elmagyaráztam neki, hogy a báty dolog nem azt jelenti, hogy őrséget kell állnia miden pillanatban. Azt hiszem, megértette. Abban is biztos vagyok, hogy pár év múlva is nagyon szeretni fogja a szerepét, és tényleg a széltől is óvni fogja majd a kicsit.“ A büszke apuka bevallotta, hogy egyelőre még kicsit furcsa, hogy a fia után kislánya lett.
Nagyon vágyott rá, szerencsésnek érzi magát, hogy így alakult, de a pelenkázással egyelőre nem tud mit kezdeni. „Olyan szokatlan, hogy egy kislányt kell tisztába tennem, ezért nem is igazán vállalom magamra a feladatot. Szükségem van egy kis időre, amíg belejövök. Szabina egyáltalán nem piszkál emiatt, türelmes velem.“
Fotó: Borzi Vivien
Az édesanya viszont maximálisan kiélvezi, hogy egy királykisasszony érkezett a családba. „Nagyon sok babaruhánk van, mégsem tudok úgy hazajönni egy vásárlásból, hogy ne vegyek neki valamit. Ha meglátok valami kislányosat, nagyon nehezen tudok ellenállni… Karácsonykor már szép kisruhába öltöztettem.“ Szabinának szerencsére bőven van anyateje, így ha lefeji, otthon tudja hagyni a babát pár órára, amíg elugrik fodrászhoz, vagy éppen a karácsonyi bevásárlást intézte. A férje bármikor helytáll otthon, de felhívhatja az édesanyját és az anyósát is, hogy menjen át segíteni.
„Jó tudni, hogy a családra mindig számíthatok! Benivel nem
voltam otthonülő típus, most sem leszek az. Ha mehetnékem van, akkor felpakolom a gyereket, és már otthon se vagyok. Persze, mivel télen született, az első hónapban még óvatosak voltunk, azóta viszont visszük magunkkal mindenhová“ – mondja határozottan Szabina.
Fotó: Borzi Vivien
„Nagyon örülök, hogy laza szülők vagyunk, és nem aggódunk mindenen – veszi át a szót Gábor. – Persze, ehhez le kellett fektetni a saját szabályainkat. Amikor Beni megszületett, az első hetekben Szabi még bújta az internetet, hogy mindent jól csinál-e, és bármi eltérést tapasztalt, azonnal kételkedni kezdett magában, ami nem jó. Akkor leültettem, és megmondtam neki, hogy ennek vége. Nincs oka aggodalomra, mindent tegyünk úgy, ahogy az ösztöneink diktálják, és akkor nem lesz baj. És ez azóta is működik. Olyannyira, hogy Milla születése óta Szabina is sokkal nyugodtabb lett. Jót tett a kislány a családunknak, ami kezdi elveszíteni a hangos, olaszos jellegét, amit mindig is nagyon szerettem, de ez a nyugodtság, a melegség talán még annál is jobban esik. Bár már így, négyesben is teljesnek érzem magunkat, de nagyon szeretném, ha bővülne itthon a létszám… Mindig is nagy családról álmodoztam, és azt gondolom, nálunk el fog férni még egy gyerek.“
|