Miről is írjak? Talán arról, amiben kicsit kevesebb szó van a kajakról, és több róla, a hétköznapjaimról.

Az Eb-ig Szegeden edzőtáboroztunk, pontosabban még mindig itt vagyunk. A hosszú monotoniából néha jó kizökenni, ezért is fogadtuk el örömmel Gusztos Gábor meghívását. A Szegedi Sportigazgatóság igazgató helyettese egy kiváló lecsóra invitált minket, amelyhez remek kovászos uborka is dukált. Kamemerer Zolit, vagy ahogy én hívom, Lujzit jégbe hűtött cseresznyével is meglepte, aki hálásan be is lapátolt egy egész tállal. Sebaj, most már tudom, mivel lehet őt levenni a lábáról, igaz, télen komoly gondom lenne, ha hasonló kívánsággal áll elő. Utána az én édesség igényemet is kielégítettük, és elmentünk a szegedi Virág cukrászdába fagyizni, vagyis immár ti is tudjátok, mi az én gyengém…