Írhatom azt is: ezerrel dolgozunk! Novemberben bő két hetet töltöttünk el Horvátországban. Kemény volt ugyanakkor csodaszép! A futás és kondi mellett napi húsz-huszonöt kilométer evezés, de nem akármilyen helyszínen, a Neretva-folyó kis lagúnáiban, mandarinültetvényekkel körbe véve. Ragyogó napsütés és tizenöt fok, szóval nem volt panaszra okom. Az edzőtábort Tatán folytattuk, folytatjuk.

Egészen december 23-ig itt leszünk, vagyis az ajándékvásárlást egy szuszra vasárnap le kellett bonyolítanom.

Már várom a karácsonyt, amire én általában be szoktam esni Anyukámékhoz. Sem időm, sem energiám nincs főzni, fát díszíteni, ezeket anyu és a nővérem vállalja magára. Régebben a karácsony azt jelentette nekem, hogy sok ajándékot kapok. Ma már azért sok minden átértékelődött. Azt sem bánnám, ha semmi sem lenne a fa alatt, sokkal többet jelent nekem, hogy együtt vagyunk, beszélgetünk, pihenünk, feltöltődünk a családdal. Sőt, adni sokkal jobban szeretek. Most is kíváncsian várom, hogyan örülnek majd a meglepetéseimnek a többiek…